Katalin1en

Hajh, blogom...én Téged mily' nemtörődömséggel visellek. Alkottalak, de felelőtlenül. S most belep az idő hava, s Te egyre régebbi leszel, és egyre inkább távolodsz tőlem... Nem így akartam ezt, de már késő a bánkódás, mert Te porosodtál és porosodtál, és már majdnem elkallódtál is, majdnem elfelejtettelek is, s íme most mégis feltárom oldalaid, hogy lerázzam Rólad az idő fátylát és borúját, s szeretném, hogy újra birtokoljam lapjaid, és újra enyém légy. Jó volt, hogy ott voltál nekem, mikor haszontalannak éreztem magam, vagy ha épp szomorú voltam, mert megrekedtem egy érzésben, amely ott lógott valahol mindig a levegőben és lebegett füstként mérgezve lelkem és egyre tétlenné tett, s én egyre tehetetlenebbnek éreztem magam, de mentem és tovább léptem... Jó volt mégis, hogy  akkor vigaszom voltál, és odatartottad "vállaid" nekem, hogy panaszkodhassak, hogy kisírjam mi bánt úgy, hogy kiírhattam magamból. De én most nem azért írok, hogy bármiféle kesergésről számoljak be, hanem másról szeretnék...szeretném, hogy tudd, hogy nekem már van, Akinek a lelkében megnyugodhatok, Akinek szívébe helyezhetem szívem és rendületlen bizalmam, mely' soha nem szűnik meg. Égő szeretetem már az Övé, minden mohóságával vagy épp mohótlanságával és félénkségével, és egyszerűségével együtt. Te már nem lehetsz az, Aki voltál, új idők és szebb idők jönnek, és jó ennek a változásnak a körforgásában lenni, ennek a szelét érezni, mint szélsugallatot :D, és sodródni is jó vele. Bemutatom Neked MisiBabát :-)), Aki nélkül most nem írtam volna...mert Ő volt, Aki elővett Téged, Aki megnézte, hogy létezel és szólt róla nekem... S így hát én felébresztettelek... Nem "csókkal" de egy kis törődéssel. Kedves blogom, Te Aki életem része voltál, s vagy most is...jó, hogy vagy, de én amilyen lusta vagyok, nem ígérem, hogy Rád mindig őrző-vigyázó gondoskodásom lesz...

Nem szeretném visszaolvasni tartalmaid, nem szeretném, mert a jelen szépsége annál émelyítőbb, minthogy megzavarjam, és meg akarjam zavarni bármiféle kellemetlen gondolatfoszlánnyal, melyet néhol elejtettem...s el is hagytam magamtól, remélem...  Ahogy a blog is egy másvilág valahol, mozaikok apró-cseprő darabjai, melyek egésszé úgy lesznek, ha Valaki ismer engem, és megért, úgy hát az én világom is más, más ívet kapott, valami jobbat és szebbet, s így hát nem is szeretnék leragadni egy rég szárnyra kelt gondolatmenetnél, vagy egyik-másik búskomor hangulatáradatnál... Én "csak" most vagyok...és azt érzem, hogy pozitívan, üdén és úgy tudok örülni a fortuna nagy kerekének, mely erre hozott engem amerre vagyok és hozott Mást is felém, nekem.... Sok tekintetben szerencsésnek érzem magam, akár az iskola kapcsán, akár a Testvérem miatt, vagy a szerető Otthon miatt, de ugyanígy szerencsés vagyok azért is, mert találtam Valakit, Akiben minden olyan szépen egybecseng, és egybe van... Szépséges vagy, Misi. :-) A lelked, amit Te birtokolsz...nincs még egy másik olyan, de nem is kell másik, mert egyedi és különleges és megismételhetetlen vagy, úgy ahogy vagy, úgy Te Magad, s ha most lisztes is vagy, nekem úgy is tetszel...mert tudd: csodálatosabbá teszed a világot azzal, hogy benne élsz. :-) Kincs vagy, vagy ha úgy jobb: Üveggolyó, ami olyan szépen és kristálytisztán ragyog, s Te így adod tovább nekem ezt a fényt Magadból, mely az én napjaimat, az én gondolataimat, és érzéseimet és lelkemet is betölti minden széppel, jóval és nemessel. Mert ahogy Te igényes vagy, igényes "az" is, Aki Téged tapasztalhat, Aki ismerhet, láthat, hallhat és érezhet. Ritka Érték vagy, Egy vagy, és egyetlen... (Az én Egyetlenem. :-)) S Bárki, Aki ismer és megismer Téged, hálát adhat a mindeneknek, mert visszaigazolást nyerhet arra vonatkozóan, miszerint: a jóság él...nem álarcok mögött, nem a gyenge jellemek hazug szájában és nem gyávaságukban, nem az agresszivitás béklyójában, nem dühben, nem érdekekben, nem, hanem: Benned, a nemes égő-tiszta szívben, szeretetben, tiszteletben és becsületességben, és őszinteségben. :-) Értékek ezek, melyek nélkül már a világ is egyre szegényebb lesz...mert egyre inkább veszendőben vannak... De amíg Te vagy, addig...megmented a világot attól, hogy mégrosszabb legyen és mégkorcsosabb. Mondom én ugye, hogy Hős vagy. :-) Aztán nekem itt ám ne szerénykedj, mert irgum-burgum. :D

S hogy nekem mit jelentesz? A végtelen örömforrást, a békét, nyugalmat, és meghittséget, a szeretetet, és mindent, mi lelkem tápláléka, mit lelkem kérés nélkül is éhez, mi szívemet lángra gyújta és megdobogtatja... Nincsenek szavak rá, de azt tudom, hogy Nélküled már nehezebb lenne minden, minden lélegzetvétel, minden nap másképpen  indulna...elveszne valami belőle, valami ragyogás, amit Te hozol meg...elveszne belőle és belőlem is egy kis élet... én már Miattad is és Neked is élek... Szeretlek Drága Misi, és ez a szeretet csak a Tiéd, csak Neked szól, Te okozod, Te érleled, Tőled és Miattad ég és él...Új értelmet nyer  Veled minden... Olyan KabalaBaba vagy Te, amely tényleg beragyogja az életem minden öleléssel, minden szóval, és hanggal, még a csenddel is. Melletted minden jó... Annyira kimondhatatlanul fontos vagy... De Te tudod is, hogy mi zajlik bennem; hogy van bennem félelem, ami visszatart, vannak bennem aggodalmak, van bennem lelkiismeret-furdalás, ilyesmik, de ott van bennem ezzel szemben a szeretet...a kimondatlanságomban, a félénkségemben...és mindenben ott van, ahogy Te is ott vagy gondolataimban,  a szívverésemben, a szuszogásomban, és lélegzetvételemben, a reggelekben, és estékben, a mindennapok nehézségeiben, a levelekben, érzésekben, hiányban, a fagyizásban, a kollégiumi szobában, a sétában, és sok mindenben, mert már annyi minden köt Hozzád...Sokat jelentesz, és még annál is többet...nem tudom ezt a szavak szintjén átadni... Hiányzol is...reggel-délben-este, most is... És én el sem engednélek... 

Találkoztam vasárnap egy Illetővel. Hát az a tali is eléggé ingatag volt, bizonytalan, de megejtettem egy telefont és azzal máris stabilizáltam. Izgultam már előtte való nappal, ráterheltem ezt Irénre, de jól viselte. Addig is gépezhetett, míg én a külcsínyemmel bajlódtam. De igazából nem volt gond, csak eleinte nagyon ráparáztam, de a találka megejtésével máris tovaszállt minden kétségem és aggályom a negatív végkifejletet illetően. Valahogy attól tartottam, hogy bekövetkezik az a fenenagy kínos csend, ami akkor annyira feszült hangulatot generál, hogy utóvégre csak balul sülhet el abból a kievickélés, mert az Ember érzi a rá gyakorolt nyomasztó hatást, amit az a pár percnyi, másodpercnyi időintervallum fogantat, és az ettől való megbéklyózástól megbicsaklik. Írta előtte való nap, hogy: majd sokat mosolygunk, amit meg is mosolyogtam gondolván: "na persze", de mit lám, igaza volt. Megragadott a közvetlenségével, és az a fajta lendület engem sem hagyott magányomban, ami Belőle áradt, hihetetlen. És az Ember nem tudott nem odafigyelni, nem felvenni a ritmusát. Már értem, miért van annyi Barátja. Fontos a kisugárzás, Benne az optimizmus hazára talált. És vonzásköre rabjává idomított. Jó volt ott lenni Mellette, és áthatott rám a üdesége, élénksége. Nem tudtam, hogy ennyire megfoghatja az Embert a Másik Ember személyes varázsa, anélkül, hogy maga a társalgás bizalmaskodó jelleget öltött volna. Persze, a pozitív csalódásom ezt fokozta még az is, hogy tudott komolyabb témákban is helytállni, és értelmesen ráadásul. Szerintem ebben is remekelt nálam, és igazság szerint, ezt a talit Ő művelte kellemessé, és jól csinálta. Secpec elröpült 1, majd 2 és már 3 óra hossza is, majd 4, és Ki hitte volna, aztán már ott tartottunk, hogy a buszmegállóba kísért. Felelősséggel viseltetett aziránt is, hogy időben, épségben a helyszínen legyek.
Irén párszor hívogatott, mert biztos elővette Őt is az unalom, meg aztán a költeményétől (egyben Önmagától való) elragadtatásának is visszhangot adott nagyközönségévé keresztelve minket. Érdemben adóztunk hiúságának azzal, hogy dicsértük tehetségét. Nem is kellett több Neki, elhatározta ettől felbuzdulva, hogy ezentúl rendszeresen véleményt kérni felkeresi Sándort. Kiszolgáltuk ego-ját, de Sándort is vele egyidejűleg Irén önkényének. :D
Szóval megtörtént az eddigi legjobb chat-es találkozóm, ezt is megértem. Még mindig bennem él az élmény, és olyan überelhetetlennek érzem.

Elmúlik felettem a lehetőség,

miközben még ki sem virágzott. 

Szemembe ágyazódott az öregség, 

és rajtam eltétovázott. 

És nem hagyta, hogy párszor

elrontsam, de éljek,

hanem a tapasztalatot

nem kérve is, megelőlegezte. 

S megkoravénült lelkem, 

már nem is tudom mit kéne,

élni sem tudok, mert megöregedtem.

És még múltam sincs, óh, ne, 

így mit hagyok majd meg emléknek? 

hát..mit is írhatnék. 3-dik lettem egy töri versenyen, de nem éppen az én jóvoltomból, hanem egy okos fiúnak hála (mert csapatban voltunk). de azért ígyis örülök.. különben semmi érdekes nincs nagyon velem. vagyok néha egy másik chat-en, ahol "leszólogatok" emberkéket. kábé ugyanazt csinálom, mint irén a chat.hu-n, csak nekem sokkalta könnyebb dolgom van, mert azon a chat-en (ahol én tivornyázok olykor-olykor) kissé primitív emberek vannak (talán engem is beleértve?) akiket kiosztani nem nagy kunszt. ez amolyan mellékes dolog, hogy növeljem vele az önbizalmam..vagy nem is tudom.. általában jellemző rám, hogy megfutamodok az olyasvalakik elől, akik tudom, hogy nálam okosabbak, akik prímán leköröznek engem, akiknek nagyon meg se kottyan az, hogy velem "szembeszálljanak". éppen ezért írtózom az egoistáktól is. picit gyáva dolog, tudom, de tudtam magamról, hogy én világéletemben sose voltam az a talpig egyenes ember. mélységesen tisztelem irént is azért, hogy ő mennyire az..
különben szerencsére találtam pár illetőt, akik annyira nem reménytelen esetek, és ínyemre vannak, ennek jóvoltából fellendítettem az e-mailezés szokását. de ez csak jó, mert van kivel foglalkoznom. irénnek már úgyis alakulóban van egy fiúval valami, és talán majd így könyebben pótolom az ő nélkülözését, mert ugye az evidens, hogy a fiújával többet fog lenni... én persze drukkolok nekik, mert nagyon édesek..mint egy turbékoló galambpár... :D még én is csodálkozom irénen mennyire kivirult..
szoktam néha balázskával telózgatni és nyomon követni a barátnőjével kapcsolatos sikereit (vagy éppen nem sikereit). értük is szorítok... rájövök itt a tavasz és mennyi bimbózó kapcsolat van alakulóban…nekem meg semmi.. ám végülis annyira nem is baj. bőven ráérek vele.
úgy várom már a nyári szünetet. nincs kedvem egyszerűen a sulihoz. sajnos sz osztálytársaim is kezdenek (látványosan) nem kedvelni amiért jobb tanuló vagyok náluk.. hát ilyen is előfordul. én se vagyok oda értük úgyse mondjuk.. most hiányoztam is a suliból, és parázok attól, hogy be kell majd pótolnom ezt-azt. úgy utálom az ilyeneket. de nagyon. pláne ilyen osztálytársak mellett, akik nem a segítőkészségükről híresek. bár van egy kivétel talán, aki azért tényleg rendes, és ezért kedvelem is őt. na nem úgy… félre ne tessék érteni.
hát nem tudok mi mást írni. majd talán legközelebb megerőltetem magam. (vagy nem.) mittudomén. pá.

jól elhanyagolom a blogom mostanában, de még az olvasást is. szomorú...  nemrég meg még elhagytam a töri könyvemet is. mekkora béna vagyok, most nem? hát..igen.. vannak ilyen dolgok. történt egy mégszomorúbb eset is, ami kissé lesújtott.. valaki már MEGINT azt mondta, hogy: tiszteletlen vagyok. nem tudom valahogy figyelmen kívül hagyni az ilyesmit.. nem is értem miért.. szóval ez most rettenetesen zavar, és még fog is egy ideig ahogy tudom magamról. lehet ezek hatására tényleg nem kéne kommunikálnom senkivel? legalább akkor nem kapnám meg folyton, hogy ilyen meg amolyan szemét vagyok... mindenesetre erősen gondolkodom rajta.
most nem nagyon akaródzik jönni a szó, ezért elköszönök inkább, mert ez kényelmesebb megoldás (már amennyire annak nevezhetjük). szép napot!

ma kivettem a háború és békét és alig olvastam bele már félretettem, pedig aztán jókora vaskos könyv. mikorra lesz így vajon elolvasva.. vagy először is az a kérdés, hogy egyáltalán el lesz-e.. hát igen.. micsoda dilemmáim vannak, ugye? ezen felül amúgy átlagos napom volt. vagyis ha azt vesszük annyira nem is, mert elvileg lesz egy új levelezőtársam... most nemrég adtam ki valakinek az útját, úgyhogy még jó is, hogy jött ez a valaki. hát..igen... ez a sors keze. :D
amúgy szerintem én elvagyok általában mindenkivel. ellenségeim nemigen vannak. barátaim meg majdcsak lesznek. irén egyre másra azt hajtja, hogy nem vagyok elég barátságos (a blogjába is erről írt). hát..nem is tudom... bizonyára van benne valami. vajon mit és hogyan kéne tennem akkor? felszínes barátságokat építgessek ki? az meg mire jó? én nem akarok olyanokat. a világban már ígyis annyi van, hogy jobb is, ha én nem szaporítom azokat.
különben kéne írni valami novellaszerűséget, de egyszerűen nem jön az ihlet. irén, neked miért szokott? az útmutatásod pedig, hát nem pont olyan mint a tao tö king, de alakul.. köszönöm. aranyos vagy  (tudod, hogy nekem kábé csak ez az egy szavam van mindenre és mindenkire, remélem nem vártál többet).
amúgy tényleg igaz, hogy gyakran azt értékelni az ember ami nincs. hát, de sajnos azt meg inkább irigyli, mint értékeli, mert ugye csak a van-t lehet értékelni. miért is nem becsüljük annyira amit becsülhetnénk? ez így olyan nem jó. :( szomorú dolgok ezek...
olyan csigalassú vagyok. tök lassan haladok a blogommal. kész katasztrófa. annak azért örülök, hogy ma megyek haza. szeretek otthon lenni mégha amúgy semmi érdekes sem történik. azért mégis felemelőbb a szerettek körében lenni, mint egy az ember számára szinte idegen helyen. néha úgy is érzem kivet magából ez a hely (vagy az is lehet, hogy én a helyet, de az érzés ugyanaz; idegenség). persze én elvagyok itt is ott is. ahogy balázs mondaná: ott vagyok, ahová tesznek és maradok amíg marasztalnak. mintha néha az én akaratom semmit sem számítana. de hát van ilyen is. sok ember szeret és szeretne rendelkezni másokkal.

jönnek-mennek a napok.. de már hálleluja a nehezén túl vagyok a vizsgák terén.. hát mit is írjak.. nem lettek olyan vészesek, sőt még én érzem úgy, hogy a vártaknál túlteljesítettem magam. a holnappal bezárólag a félévnek vége is, s szerintem meglepem magam majd egy lustálkodós nappal, mert eléggé húzósak voltak az utóbbiak. irén, megalapoztam szerintem a hírnevünk a suliba, na milyen vagyok? látod, hogy mennyire odafigyelek a tekintélyünkre. :D na jó nem, csak a magaméra, csak a hatás kedvéért emígy jobban hangzott.. na de várom egyébként a beszámolód, hogy otthon mi újság meg ilyesmi.. ha már egyszer beharangoztad akkor készüljön is el az a bejegyzés. amúgy tökre örülök annak, hogy az egyik nagyon szkeptikus ismerősöm kezd felém oldódni.. és ne tudd meg milyen aranyos.. látod, milyen jó vagyok? még én magam is alig tudom elhinni..
különben nem tudok különösebben mit írni. itt átlagos minden.. semmi extra, semmi jó..

most zenét hallgatok és olyan jó így.. szoktam irigyelni az énekeseket, hogy ők egy dallal (egy dalban) pár perc alatt mi mindent el tudnak mondani és de még milyen kifejezően, míg az íróknak tök nehéz dolguk van. sajnálom, hogy nincs jó hangom. persze írni én is írtam már novellát, de olyan nehézkes nekem általában alkotni valamit is.  jah, de ha már itt tartunk..  van egy cuki versem, most írtam, akkor már ide is beírom: (remélem nem hiszitek gagyinak, mint irén.)
ma is elhittem valamit,
és olyan szép volt elhinnem,
de hiába volt minden,
csalódtam csak megint.

naivnak lennem mennyire jól esik pedig,
de ugyanolyan rossz amikor ráébredek,
hogy csak naivságom szülte illúzió volt,
amit én igaznak hittem.
ilyen is ez a naivság; annyira csalóka
folyton csak ugrat, csalódtat
de éppen attól naiv a naiva,
hogy képes újra és újra bízni mindabba,
amibe már magát előtte is áltatta.

amúgy elkezdett foglalkoztatni az, hogy vajon bennem mi a nem normális (hú, ha definiálnom kéne azt, hogy mi a nem normális akkor talán azt mondanám: az ember személyiségében egy olyan vonás,  felvett szokás, tulajdonság, ami –általában egybehangzóan mindenki szerint- nem illik oda; kirí a személyiségéből). irén, ha majd olvasod a blogomat, akkor kérlek javítsd ki ezt a definíciót. köszcsi. olyan jó tesó vagy..  :D
és észrevettem, hogy vannak olyan dolgok, amit nagyon általánosnak veszünk, s nem mondunk ki, pedig néha biztosan jól esnének másoknak. például egy jó embernek nem mondjuk, hogy te milyen jó, tisztességes stb. vagy, mert túl nyilvánvaló. attól még viszont olykor kimondhatnánk, pláne, ha tudjuk, hogy örülne neki a másik. és gondoljunk bele, hogy mennyien gondolkodhatnak hasonlóan, hogy: mert túl nyilvánvaló, nem mondják ki.. :D bár igaz is.. legtöbbször nehezen ismernek el az emberek valakit is, mert azt gondolják, hogy azzal, ha elismernek valakit ők megalázkodnak. ez is milyen téves elgondolás..
jah, és még ilyen a bocsánatkérés is.. bár abban már van némi alázat. itt jut eszembe: egyszer mondta nekem valaki chat-en, hogy ő szeret alázatos lenni, mert ő szeret kiszolgálni másokat. én azt mondtam erre neki, hogy: nem az az alázat, ha azt csinálod, amit szeretsz, hanem ha olyat is megcsinálsz, amit nem szeretsz megcsinálni, de kötelességszerűen megcsinálod, miközben fel sem merül az benned, hogy lehetne nem megcsinálni is (én legalábbis így gondolom ). hú, most olyan bölcsnek érzem magam, vagy milyennek is..
na, de én most megyek, mert anya fini kalácsát nemakarnám megvárakoztatni. viszont  előtte még boldog új évet kívánok mindenkinek.

 

a karácsonyunk laktatós volt. túlzásba vittem az evést. de hát irén gyomra olyan feneketlen.. és mert őt állandóan az éhség kínozta, ezért ő meg engem szekált azzal, hogy ne hagyjam magába enni, ugyanis (mert mi mással is) azzal érvelt, hogy: de kati, karácsony van, együnk ennek örömére együtt. én ettem is vele pár sütit, de hogy lehet azt bírni, amennyit ő eszik.. :D én nem is értem.. jah, és sajnos nem voltam az éjféli misén, ami miatt szomorú vagyok, mert általában részt szoktunk rajta venni, csak most mégse, mert elaludtunk..na. nem kellett volna..
sokminden történt, például leprostiztak.. de hát na.. ilyen is előfordul. továbbá irén találkozott a a szerelmével, amiben túlnyomórészt én működtem közre, s hála nekem létrejött a dolog (és itt most nem kell rosszra gondolni). végre.. nagy kő esett le a szívemről.. bár még most se világos, hogy mi is van köztük… az illető oda volt iréntől (képzeljék el, még ilyen is lehet, hogy valakit magával ragadjon az ő személye).
sajnos az idők folyamán nem múlt el irénnek a ruhák iránti szenvedélye, és állandóan öltözködik ha kell ha nem. az ő keze alatt az én holmijaim sincsenek biztonságban, pláne, hogy most kolis vagyok. :D
az a baj vele csak, hogy minden az övé, semmi az enyém. vele aztán lehet üzletelni.. amikor boltba járunk, akkor is tök feleslegesnek érzem magam mellette. ha kinéz valamit, attól mentse azt az isten.. de már egész nyáron is ez volt.. neki minden utcai jelenése felvonulás. és ha én nem öltözök ki akkor képes szégyellni a saját tesóját. :D vele se mehetek, ha nem öltözök hozzá. persze az meg már baj volna, ha nála szebb lennék.. komolyan, ki érti ezt.,.
különben szoktunk néha irénnel vitatkozni, például most nemrég azon, hogy ha valaki kér valakitől valamit (például pénzt, vagy a barátnőjétől egy ruhát szeretne kölcsön kérni, vagy akármi) akkor nem szabad megharagudni azért, ha esetleg ő nem ad, ugyanis örülhetünk annak, ha ad, ha viszont nem ad, akkor nincs jogunk arra, hogy megharagudjunk rá azért. én ezt nem éppen így látom, de bizonyára azért, mert túlságosan magamból indulok ki… irén ilyenkor szokta mondani: kati légy már reálisabb.. mert hát ebből is látszik, hogy mennyire nem tudok elfogulatlan lenni. pedig nagyon fontos lenne, hogy az legyek. na, de mindegy…
jah, és igen.. irén azt is szokta mondani, hogy azzal, ha valaki jókat mond nekem, azzal ő csak tulajdonképpen az igazságot mondja ki, nem pedig elsősorban dicsér, tehát nem kell nagy ügyet csinálni abból, mert igazat mond éppen valaki. legfeljebb azért lehet őt elismerni, mert észrevette azt, amit, de akkor is számítanunk kell azt is, hogy mi milyen mértékben vezettük rá arra. én mégis valahogy mindig  nagy dobra verem azt, ha xy jókat mond rólam nekem.
irén is elkezdte a blogját folytatni, aminek örülök, és amit ajánlok a tisztelt Olvasóközönség figyelmébe. különben kaptam bioszból 5*-öst, ami életem első biológia 5*-e, ezért muszáj volt megörökítenem a blogba. gyanítom nem lesz több. :D
jah, és irénnek akad már több hódolója is akik meg is merik szólítani, de sajnos hiába a nagy bátorságuk.. :D azonban béla ( irén lelki tanítványa), te még az esélyesek között vagy (bár felejtsd el az én támogatásomat).. sajnos többnyire irénnek mindig egoista kedveltjei vannak, pont akiktől én meg írtózom, úgyhogy ami a leendő sógoromat illeti tőlem ne számítson mézes-mázosságra. ámbár talán ha irén nagyon szeretné akkor esetleg..majd meglátjuk..
amúgy most nem igazán levelezgetek postai úton, inkább elektronikusan.. sajnos nincsenek túlságosan kellemes élményeim a levelezéssel kapcsolatban. hát igen..kaptam már hideget, meleget, de hát na..
majd hátha ezentúl kíméletesebbek lesznek velem, vagy tudomisén.. esetleg én változok(?). bár nem értem, hogy miért szorulnék illemszótárra (mert hát sajnos ezt is mondták már nekem), és nem esett valami jól.. éppen nekem ezt mondani?! na, de nem mintha tudnék vele valamit is kezdeni. ez van és kész.
nem tudom mit is írhatnék még.. szerintem mára legyen elég ennyi is. na, akkor minden jót!

Hűha, már jó régen írtam a blogomba, tagadhatatlan. Történt azóta egysmás, de most mindenre nem térnék ki részletesen, hanem talán majd legközelebb, mert most leginkább csak egy valami köré szeretném összpontosítani ezt a bejegyzésemet.. Szóval.. a napokban rábukkantam Irén msn-jén egy rendes Illetőre, Aki ,habár nem magyar Állampolgár, meglehetősen jól beszéli a nyelvünket. Telefonáltam Vele és olyan boldoggá tett hallgatnom ahogyan beszélt (persze még akcentussal), de valami hihetetlen volt csodálni a szorgalmát; hogy mennyire igyekszik.. Ez roppant kellemes élmény volt. Még most is bennem van... Nagyon örültem neki, tényleg.. Komolyan még most is alig tudom elhinni..
Na, de ha már itt vagyok említést tennék arról is, hogy milyen az új suli.. Hát, elmegy. Annyira nem vagyok tőle elájulva, de most na.. Az osztály jelentős része  lazán veszi a tanulást, úgyhogy még akár a legjobb tanuló is lehetek.. :D Bár mondjuk annyira nem akarom elbízni magam.
Még a karácsonyról írok valamennyit.. Általában mi Irénnel el szoktunk menni hagyományszerűen az éjféli misére. Szeretem a karácsonyt, mert megvan a maga varázsa.. Olyan meghitt a légkör olyankor, olyannyira szeretetteljes.. Hú, valami elképesztő.. És olyankor olyan jó, ha átjár engem is az ünnep hangulata.. Én várom már a karácsonyt. És amúgy nem szoktam kedvelni azt, ha Valaki azt mondja, hogy de minek az, hiszen nemcsak egyszer egy évben kell Másokat szeretni.. Mintha nem férne el a naptárban a karácsony.. Meg ahogy írtam is megvan a maga alkalma.. Akkor ennyi erővel más is mondhatná, hogy minek az esküvő és így tovább.. Az ilyen ünnepek igenis közelebb tudják hozni az Embereket Egymáshoz.. Na, de mindegy. Most befejezem. Kívánok mindenkinek Áldott, Békés, Boldog Karácsonyt, ha esetleg addig nem írnék több poszt-ot!

már megint én vagyok. úgy vélnék régen voltam? nem igaz, mert lehettem volna, csak nemlenni kedvemben éppen nem törődtem eme kedvem elűzésén. trehányság ez? ki tudja...->szeretek gondolkodni, irén hatására megérett gondolkodó is lehetnék, de én, a szerény, sosem leszek igazi dolgokat bevalló ember, és mindig negatívabb oldalra pártolva maradok ugyanolyan: magam. és akkor itt most meg is magyaráznám, hogy: nem is változtam.

rengeteg levelezőtársam tőlem el is szegődött, pedig énmiattam! egy társam pedig én tartom magam mellett, hogy megértessem magamról, amivel kapcsolatban pedig megértessem magáról: minő hülyeségeket beszél ő rólam. de hátha nem mindegy ez a foglalkozás... bízom magamban, miközben ostromlom magam.

irén meg ő elvan, de nem ám egyféleképpen. nem egyszerű meglevés ez. kötelességek hálójában teng. végülis legalább ő nem veszeng. én az unalom miatt őrlődök.

mindjárt vége a napnak, de nekem sosem tud vége lenni: nincs amit befejeznék benne. vagyis de: ez a végtelen, mert folytatásos poszt.

ideje nem elnyújtva írnom magamról, hiszen akkor megszegném a szerénységem. megyek, megyek....

irénes üdvözlet!

na vége.. irénke mostmár túl van pesten és közbenjárt érdekében. ámbár az valószínűsíthető volt, hogy nem úgy fog megtérni, mint osztálytársam, de legalább megjelent és hitelesült arról, hogy az "erőviszonyai" nem túl rózsásak. persze még nem adta fel.. hogy én miket is nem feltételeztem.. no mindegy.

a tegnapi nap az igencsak érdekesre sikeredett. tesóka buddha bácsival is értekezett személyesen és le sem lehetett lőni úgy magyarázta nekem a fejleményeket, hogy mi hogy volt. aligha győzte szusszal. bezzeg lekéste a legutolsó közvetlen járatot, s így aztán egerbe eléótókáztunk, hogy felszedjük őt és hazakerítsük. anyánál is ez kissé kiverte a biztosítékot, de mostmár persze nyugi van. tesóka nagy terhet szakított le ezzel az útjával a vállamról, mert egyúttal úgymond "leszerelt" helyettem. no nem suliból..

kaptam egy hírt, ami még most se fér a fejembe és bár inkább nem lett volna. az egész minapomra rányomta a bélyegét.

ja és ofival is beszéltem telón és tájékoztatott, hogy a sulim evangélikussá fog szerveződni. na nem mintha sok vizet zavart volna.. nagyon képben sem vagyok, hogy ez rám nézve konkrétan milyen kihatást jelent, de fogok elvileg kapni valami papírt, hogy "híresüljek".

és még történt valami.. valami felettébb különös.. egy chat-es illető felajánlotta, hogy ha komolyra veszem a tanulást és belátom igazán, azaz felismerem, hogy a tudás csakis a javamat szolgálja akkor bizony nála vendégeskedhetek 1 hétig és minden felmerülő költséget -beleértve az utazást is- ő rendez.. vagy pedig másutt leszervezi nekem az üdülést, ha úgy jobban tetszik. na erre aztán végképp nem számítottam és nem tudom nagyon mire vélni.. na nem mintha eddig nagy tanulásellenes lettem volna.. hú.. hát én nem találok szavakat. aszonta vegyem fontolóra.. én a bizonyítványtól tenném függővé talán, de nem ígérek neki inkább semmilyet.. ha jó osztályzatokkal zárok, vagy legalábbis elfogadhatókkal akkor hogyne lehetne róla szó.. ha meg nem akkor elestem az igénybevehetőségtől és ennyi. gondolom ösztönzőleg kaptam tőle ezt a meglepit. bár mondjuk annál sokatmondóbb.

most kissé fáj a fejem és semmise tetszik. a kólám se bírja sokáig betartatni magát velem, mert feliszom a készletet..már csak azért is, mert van és nem, mert pedig rászomjúzok. iszákosan vagyok.

ikertesóka serénykedik ma de nagyon. jó napja lehet..

mostanában egyre inkább kíváncsi vagyok arra, hogy vajon méltó vagyok-e a koromhoz és, hogy megütöm-e azt a szintet, amit a korombeliek, avagy nem érek fel hozzájuk és netán szégyenbe hozom őket magammal. én személyszerint a tizenéveseket racionálisnak egyáltalán se jellemezném, nem életkészek még magukat eltartani is képtelenek volnának, ha ne adj isten a biztos hátterük megszűnne. én speciel igenis félek a magamrautatságtól. a fiatalságban éppen az a szép, hogy nem tartozunk magunkért kötelezettséggel.. vagyis legalábbis nem érezzük a súlyát..idővel aztán persze egyre több felelősség szakad ránk, de csak fokozatosan, mértékkel, szépen csínyján.. és megtanuljuk kinőni a családi fészket, az önnállóságot ízlelgetjük mígnem majd valóban elérkezik az a bizonyos pont, vagy holtpont amikor átlépjük a gyermekséget, vagy úgy is mondhatnám kiheverjük és felnövünk úgy istenigazán. én még mindig nem várom.

szoktam chat-elgetni -amivel persze nem közlök újat, tudom- és gyakran tapasztalom, hogy sokan a toleránsságot egészen elértik. nem mintha ezt felismernék persze, csak érdekes. mostanság magyarázkodtatnak mások egyfolytában. könnyebb úgy elintézni valamit, hogy kérdőre se vonva rámcáfolnak, hogy de nem, mintsem magukba néznének előbb. persze hadd kényelmesedjenek.. úgyis én prédikálok aztán legvégül mindig.

van egy totál előítéletes emberke, aki akárbármikor is jeleslekedik chat-en feltűnnik felszínre hozza a makacsságát minden egyes alkalomkor. egyfolytában csak a magáét fújja és csökönyösködik. eléggé irritáló. tényleg nem vet jó fényt rá. vele aztán nagyon nem találom a közös nevezőt. már többször próbáltam túltenni magam azon, hogy ilyen, ő meg nem mutatja fikarsznyi jelét sem annak, hogy legalább pillanatnyilag leereszkedne hozzám kicsit és akarna túladni a megrögzöttségén. vele valóban nem lehet dűlőre jutni. felfoghatnám, hogy nem történik úgyse "rendszerváltozás". nem is értem minek nyüstölöm, ha mindig sehova se lyukadunk ki, mert úgy nyilvánul meg ahogyan. nem kompromisszumkészséges. nagyon nem, de persze aranyos meg rendes.

ma is olvasgattam kicsikét és beteáztam. irénkének nem érkezett levele. nővérke egyre gyakrabban bízza anyára vagy éppen ránk a gyermekeit és ő lelép a férje rokonságához vagy épp barátnősködik. nem szép tőle. anyuka meg apuka se mindenkor ér rá arra, hogy gyerekvigyázzon. mintha néha félvállról venné az anyáskodást, de persze most nem akarom őt negatívizálni, mert azért úgy ahogy, de mégis helytáll. a férje se valami családcentrikus amúgy se. bár inkább nővérke tartja kézben a háztartást. sokan vagyunk idehaza tömörülve úgy érzem. főként, hogy én is mostmár csatlakoztam ehhez a brigádhoz. két család "egybecsoportosult".

na most irénkén a sor, bár mondjuk két hónapra előre bérlem a gépet. no de hagyom őt is inkább itt érvényesülni, mert aranyos vagyok.

ui.: ha valaki tud olyat, aki nagy mértékben hozzám hasonló (korilag, nemileg és felfogásilag, személyiségileg) akkor beajánlhatná. ikertesókát nem ér.

tegnapelőtt végre elkuncsorogtam műszerész gyerkőchöz, hogy jöjjön el és babrálja meg a gépet, mert valami nem stimm, s bekaputtolt vagy mi a csuda oszt szedje a sátorfáját és hozza rendbe már. nem sokat vacilált máris nálunk termett és aztán rendbe is hozta a malőrt egykettőre. talpraesett gyerkőc a javából.

szelídviharka küldött tesókának képeslapot, aki menten besokallt az arra költött műtől, mert hát ha az a valami vers, akkor ő egyenesen művész. kapott még milka csokit is és persze nem sok idő múltán be is pusziltuk együtt, vagyis semlegesítettük. nem akartuk a szavatosságga lejártáig vagy az azt megelőző pár napig betartani, mert aztán még a végén kifutottunk volna az időből és nagyot nézhettünk volna, hogy na nesze neked csoki..ha ehetetlen már nem nagyon lehet vele mit kezdeni, minthogy meg nem enni. szóval csak elkerültük ezt az eshetőséget. amúgy meg köszönjük szépen a feladónak. én meg csak várom és várom a leveleket és még mindig várom..de sehol semmi. irénnek meg nomeg a don huánja is ott van még, ó igen, a tamás, aki most meg rímesen írt neki. és még váltig állítja, hogy félreértékelem, s bizony igenis ő nem don huán.. csak a kalap meg a pödrött bajúsz hibádzhat esetleg. aztán meg ki tudja van-e neki, ha nem is igazi, de ál/mű. na nem mintha annyira nagyra volnék az igazammal, de ami nyilvánvaló; ez az. :)

ma mintha kicsit szórakozottabb lettem volna a kelleténél, s mikor ezt valaki rámmondta aztán visszacsillapodtam normál üzemmódba, ugyanis olyan mértékben kellemetlen volt, hogy behúztam fülem farkam és inkább tágítottam a bohókásnak mutatkozástól. meg aztán az illetőn is érződött, hogy valahogy furcsállotta, hogy feldobva voltam, s mintha kicsi csalódottság rítt le volna a soraiból mindeközben. persze ő nyíltan nem adta tudtomra, s így aztán még az is meglehet, hogy én értelmeztem félre. no de akkor bocsánat tőle meg akkor már másoktól is a megvezetésért. azonban mentségemre legyen, hogy nem szántszándékkal közvetítettem rosszul az adott fél "tevékenységét", hanem, mert nekem úgy reagálódott le. amúgy az érintett felet tisztelem rendkívül és kedves előttem. nem mintha persze rászolgált volna arra, hogy ne így legyen.

tegnap délután kicsit olvasgattam és nem csak chat-en, hanem könyvet is. mostanában sétálgattam is, na meg ugye a teahagyományt is híven tartom.

hát most ennyire futotta. már megint karcsú. így aztán írónak el se ígérkezek szerintem, mert ami terítéken volna kicsi abból nemigen jómódosodnék.

ez a minden hiperszuper nem rám vall, de legalább gáborkának megvolt az az öröme, hogy az ő indítattására egy "fiatalos" látképet képeztem le a világról kissé jócskán eltúlozva bár ugyan azt. neki ez azonban mintha fel sem tűnt volna úgy egyértelművé tette, mert még be is vette, hogy így igaz, s minden maga a tökély. mindegy, addig se öregbített legalább. megúsztam tőle a cukkolást arra az időszakra vonatkozólag. na és akkor majd most lesz nekem nemulass, mi? hú jajj.

különben én azt látom, hogy a blogom egyáltalán se drasztikus, hanem csak egy tipikus, átlagos blog, néhol ugyan kissé szomorkás hangvételű, de nem mindenütt és így nem kell, hogy a könyökökön jöjjön ki az egész. nem túl borongós. ami kicsi meg van benne, az még bírható.

a minap egy illetővel chat-eltem és kritizáltam azért, amilyen erre fel meg aztán írja, hogy tegyem még és kiderült, hogy őt maga a kritizálás hozza lázba és nem az érdekli, amit szóvá teszek. na mindegy. aztán kérte volna még, de hagytam annyiban és tovább léptem.

mortikát és buddhát kibékítettem, de irénnel még mindig nincs jóban, mert elhagyta így most én vagyok neki az őt pótlék. már megszoktam mondjuk.

írtam versikét, ami persze stilisztikailag nincs épp a toppon, s így nem is minősíthető versnek, de unatkoztam..na. beillesztem csak úgy:

holnaptól majd rendeződik a napod,

ma még az élet hetykén sodor,

holnaptól majd gyengén visel.

ma még kicsit kemény, s hideg.

holnaptól majd nem lesz nyers és zord,

ma még alakul kicsit valahogy,

de utána nem lesz mostoha, konok többé,

elmálik szépen szerteszét.

ma még árnyoldalát mutatja ugyan, azonban

holnaptól már megenyhül és nem csak ugrat,

holnaptól kegyetlenégét végképp kiábrándulja,

s elfoszlik a régi maga, s kihalja a múltat.

játsz azt, hogy most nem unod,

hogy felőled lehet gúnyos,

esett az eső. friss a levegő "íze" utólag és olyan patyolattiszta. örülök, mert tökre jó ezt a zamatát magamba szívni. juhé van. ma bibibíííí telóztam is, mert egy chatbélinek kedve szottyant hozzá és én meg a számom secpec kiadtam neki. minek visszakozni, ha annyira rámkölthetnékje volt.. én csak felszabadítottam, hogy jótékonykodjak is a mában. kell az imidzsemnek na. amúgy ma minden szupcsi volt. este skype-oltam is egy cukimuki bácsival, akinek a poénjai nem úgy sültek el, ahogyan azt ő szánta rajtam levezetni, de mindenesetre egész jól kijöttünk. csak nem akar tanítani, mert ő nem eléggé tudja ezt meg azt, ugyanis nem az a szakterülete, hisz ő nem arra specializálódott és így tovább. mindegy, de különben stílusos egyedi karakter azt meg kell hagyni. irént megfogta és én is érdekesnek találom, csak túl burkolt. elbeszélgettünk persze, mert beszélőkéje az azért van mindesetre. pár napja nagy meglepetésemre gáborka is rámcsörgött, hogy megmutassa bizony igenis őneki is van telókütyüje, nomeg bátorsága ahhoz, hogy azt megragadja és a számom bepötyögje, s a tárcsázást követőleg meg is mukkanjon és érdemben szóljon bele. nagyon aranyos. szóval minden heppi.

mennek most a sorozatok és nemsoká a való világ is, aminek megint ugyancsak örülök, mert tévézni jó. igazán klassz, hogy a mai napom a boldogság fényében telt. ennek tiszteletére a hátteret is visszaigazítottam, s mostmár csúcsszuperré teljesedett ki. hurrá.

anyukáéknál ma nem volt téma a suli, én azonban próbáltam felhívni tesóka figyelmét arra, hogy mihamarabb kapja össze magát. este is már beszéltünk erről, csak olyan rosszallóan fogadja, hogy mindig én érzem magam lesújtva, hogy de miért mertem én azt neki szóvá tenni. amúgy irénke jó tesóka naná és "felhőtlenségét" neki nem akarom befátyolozni, ahogyan ő se szennyezné be az enyémet feltehetően. tekintettel vagyunk a másikra.

és mostmár ne tessék anyózni, meg leöreganyámozni kedves gáborka, ahelyett inkább nőzzél és ne pedig nyanyázz. arra legyen ki az eszed, hogy cserkéssz be valami hölgyit oszt uccu nektek.. koszorúslánynak jelentkezek.

na és akkor most itt a vége fuss el véle.

kissé nyomasztó ez az idő, mint egy tikkasztó hőség. ilyenkor fáradtság lőn urrá mi magunkon, s már talpon is alig vagyunk. a délutánok többségében az embert mindig elalandalítják, s olyankor már csak a jó kiadós pihi éleszt energikussá, ami ránk is fér. ez a tavaszias idő nekem olyan hirtelen különben. egész hamari. még aligha lábaltam ki a téli szezonból és máris nyakunkon az évszakváltozás. én rájöttem, hogy nem akarom és kész, mert azzal érzem azt, hogy az idő halad míg én meg nem jutok egyről a kettőre.

mostanában nem sokat alszok, s nem is érzem így hát pihentnek magam. kicsit búval bélelt vagyok, de ez már gondolom nem újság. a jómeleg valahogy nem hangol föl. egy illető említette különben, hogy nekem nem-e ciki így nyilatkozni magamról és a vacak mindennapjaim közhírré tárni, mert azokban valóban nincs semmi olyan plusz, ami még pozitív töltetű is volna, hanem egysíkú az egész és igen botrányos ez benne meg maga az amilyenként leírom. lehet igaza van persze és ez kicsit beteges vagy röhejes, de nincs kedvem ahhoz, hogy mindenféle kutyafülét összehordjak, ami engem jobb színben tűntetne fel. ma voltam chat-en a negyvenen túli szobában és engem is korukbélinek tituloztak annak ellenére, hogy én tizenévesként voltam bejegyezve eleve. nem értem mire fel öregítettek, s ha meg mégis akkor bizonyítsák már, hogy legyen mire alapozva bemószerolniuk. így csak vaktákba dobálóztak mindenfélét, hogy nőjjenek mások előtt valakikké. na de nem garambítottak be, mert engem nem könnyű a sodromból kihozni, s le is tettem arról, hogy én kijózanítsam őket a megrögzöttségükből. az idősek többsége csökönyös amúgyis.

a tegnapi nemzeti ünnepből meg sem éreztem semmit, nemhogy a hazafiasságot. annyiból jó volt, hogy sikerült egy-két jó filmet kifogni valamelyik csatornán, s legalább addig se sorozatoskodtam.

gáborkát véleményeztem különben és betette a blogjába a rálátásom, sőt még a chat-es adatlapjában is szerepelek. híressé tesz..hehe. na de akkor már én is kapok az alkalmon és bereklámozom irén úgyis feltehetően az én blogomat sokaknak közhírré teszi így aztán az övét is szemügyre vétetném, ami az alábbi linken elérhető: www.iase.blog.hu  és beleegyezésével jóváhagyta a nyilvánosítását. szal no para. ja és igen ma van kólám, amit estére beiszok bizonyára, s nem lesz majd mit aztán, hacsaknem teát nem adagolok be magamnak, de most mindenesetre jó még, mert tart.

irénke átvirrasztotta az éjjelt, s most meg ágynak dőlve "rostokol", így a mában megint estekor fogok tapasztalni belőle. addigra csak kiheveri a múlt napot.

megváltoztattam a blogom külcsínyét. nem is tudom, hogy vajon frappánsabb lett-e így vagy inkább visszamódosítsam. esetleg valami visszajelzést kaphatnék, hogy hogyan esztétikusabb? tesóka is dizájnosította az övét, vagyis átöltöztette, mert más háttérbe költöztette bele azt. ő invitált engem is, hogy újítsak. vajon jó, hogy besötétítettem?

mostanában az életet csak elkótyavetyélem, s fel sem fogom mekkorát tékozlok vele. az imént különben megpróbáltam összegezni azt és nem volt ám piskóta, pedig csak pár jelentős eseményre sarkítottam azt ki csupán, de azokról mélyrehatóbban szóltam. nem érzem cakumpakk egésznek ugyan, de őszintébbnek annál inkább. nekem kissé nehezen ered meg a nyelvem, ha kerekperec színt kell, hogy valljak, mert nyilt lapokkal játszani olyan, mintha feladnám magam egyúttal, vagyis kiszolgáltatottá bocsátkoznék. a minap különben elhatároztam, hogy egy illetőt kommunikatívabbá faragok, mert szegénynek meggyűlik a baja a szófukariságával. talán ennek tudható be az is, hogy hölgymentes. bántja már szegényt ez a szingliség, de majd túl lesz rajta.

a német tanulás iránti lelkesedésem kissé mintha elapadt volna, s most azt szeretném majd megbolygatni, hogy visszaköltözzön belém.

irén meg csak henyél és átalusza a reggelt, a koradélutánt, s majd csak estefelé lesz talpon, amikoris levedli tunyhaságát és ráéhezik valami harapnivalóra. tegnap éjféltájt is kajaügyileg riasztott, hogy adjak elébe gyorsan valami ehetőt, mert kiüresedett a bendője. ez olyan, mint a csicska hopp, eriggy, de azon nyomban. na mindegy, én persze szivesen tálalok neki, szóval ebből nincs konfliktusunk. néha persze jó lenne, ha egyszer ezt mondaná: na kati most te csak kérlek szépen kényelmesedj el és én majd sürgök-forgok, de arra várhatok.

hamarosan lejár a t-percem egy hónapra vonatkózólag, s még túl kellene adnom rajta addig, hogy ne vesszen kárba a fennmaradó lebeszélhetőségem. szóval ma telózni is fogok és lehet skype-olok gáborkával és a barátjával, hacsaknem jön közbe nekik valami és lefújják. na majd elválik.

ma odakölcsönöztem a chat-es nick-em egy illetőnek és viszonylag egész jól előadta magát nekem. cukin alakított. élvezte is még, hogy a bőrömbe bújhatott. jókat tréfálódzott be. irén oda van rajongásig a nevetéséért. ma még kaptam levelet, irén meg kettőt is és az egyik jól beférfiparfümözve volt és telis tele illatáradattal. csak úgy jószagúzott.. volt mellékelve képeslap is és az is naná megjárta a permetezést, mert nehogy má' ne. hogy festene az már. tök cukker persze az illető és csak kicsit (nagyon) lehet don huán. kinézem belőle, hogy a következőt is lefújja. :) amúgy az egekig magasztalta benne tesókát. szóval még "sékszpírizált" is. sógor a láthatáron, figyelem. remélem van suskája, mert akkor nem csórisodik el irén, csak, ha ő lesz a bankáros és kezeli az anyagiakat. ő amolyan benyelős kassza ugyanis, mert ha a keze ügyébe akad pénz annak se híre se hamva előbb utóbb (és nála ez az előbb az jókorai).

na ennyi a ma eseményeiből. a többi meg már sablonos. mondjuk azt még inkább nem hallgatom inkább el, hogy irén megbántott megint és én meg bezzeg őt nehogy és legyen szó bármiről máris ugorjak csak úgy hipp hopp. tesóka meg nem éppen van rám tekintettel. kértem, hogy legalább ő ne keserítsen meg, de szemet hunyt felette és fel sem vette az egészet, ugyanis megvolt a mai adagja is. egyre rosszabb.. akárhogyis szajkóztam azonban neki, hogy nélkülözzön sérelmezni, nem sokat segített. egyik fülén be a másikon meg ki. nekem meg így meglehetősen nem jó. én így őt nem akarom. :( és persze én vagyok a fekete bárány meg minden amit épp a fejébe vesz. sajnálom, hogy néha ilyen amilyen, pedig én "teljes vállszélességgel" mellette vagyok, s ő meg elég érdekesmód adja ezt vissza. de mindegyis, biztosan majd lesz másmilyen. holnap már tényleg sulizik és kicsit egymagam leszek. tőle néha letaglózva érzem magam, de várni fogom persze örömmel. most azonban tévézek és punk tum.

a mám sem különb a többinél. egybefolynak a napok..mind egy szálig ugyanolyanok..ugyanúgy sokatmondótlanok..nincs bennük szikra sem..olyan eltespedett mindennapok.. már nem is tudom vajon az idő tiktakol-e vagy éppen nem ketyeg és megállt. mintha nem tenném túl magam a tegnapon, de pedig egybeesik a holnapom is vele és ez a körkörös állandósultság adja a másnapom is.. minden napban az azt követőre ébredek, utánozva az előzőt a jelen mintájára építve fel. napok a napokban hagyva el. ki érti ezt? na de ez már tesóka asztala. ráhagyom majd ő továbblogikázza, ha akarja. én ennél egyszerűbb vagyok. irén gondolatmenete olyan mint ő maga; elég fegyelmezetlen és rakoncátlankodnak abban ide-oda a kusza gondolatok..nekem például nagyon is fejtörést okoz azokat kieszkábálni. szerettem a writerin-es blogját, mert abba nem volt annyi filozófikus beütés, de azt is elcsinálta, mert vegyesítette az egyszer ilyen másszor amolyanféle "stílusával".. megzavarosította..na. hát én olyankor eltörpülök mellette, amikor egy-egy ilyet elkapok és menten hanyatt vágom magam, hogy mennyire nem értem. jó ciki. olyankor ott se lennék.

ma nehezen serénykedtem..még magamat tartani is penye voltam nemhogy tanulni. szóval ez a nap is dugába dőlt. elbaltáztam az egészet. nem voltam elememben..túl akartam lenni a mán, de még ott a holnap meg az arra rá; a jó sok többi.. nem szeretek itthon lenni. irén sulija is húzódik, s halmozódik neki a hiányzása egyre...ó..na persze mit bánja ő, de nekem igenis mégis teher. neki is néha, de főként az utolsó pillanatokban kap mindig a fejéhez, amikor jön valami értesítés vagy ilyesmi. hát nem örülök.. ma szerintem korán csucsukálok, mert csak. :D

na ezt rövidre fogtam.

ma korán felzörgettek, hogy irány nyomás bébiszittereskedni. egész délelőttömben gyerekvigyáztam. ihajcsuhaj volt. irén meg bezzeg dehogy felügyelt volna a csemetékre, hanem csak szundizott, a picurók meg nagyba toporzékoltak. volt itt ám hadd el hadd. persze a csínytevések nem morcosítottak be. szórakozott voltam. felhangoltak. rajzolgattunk is és persze jóhogy az én munkám sínylette meg a legvégén, mert beleizélt a picuró és tökre eltorzította a művem, pedig én az övét nem molesztáltam. biztos neki is szemet szúrt a remeksége és már csak azért is belerondított. persze kicsit elpaskoltam a kicsi kacsóját, de úgy, hogy az meg se kottyant neki. próbáltam rávezetni arra, hogy ez az enyém és az meg az ő részlege, de mint aki a falnak beszélt volna.. (és most ne jöjjön már senki nekem rousseau vissza a természetbe koncepciójával, ami a tulajdonolást teszi felelőssé az emberek közti egyenlőtlenség megvalósulásáért) a józsika babával egyszerűbb azért. ő nem olyan nehéz eset. vele kiveséztük azt, hogy vajon hová tűnik az étek, amit elfogyaszt meg még meséztem is nekik és táncikált timike "nyuszika" (mintha csak buddha bácsi mondta volna). elvoltunk..

aminek külön nagyon megörültem az szelídviharka kellemes meglepetése volt, miszerint beajánlotta nekem a barátját németezésre és így most már közösködünk az illetőn. klassz volt vele írni, bár kissé hetykén fog föl, s ezért nem is kötelezte el velem magát, meg mert nem mindenkor tud időt szakítani rám, ugyanis igen zsúfolt a napi beosztása. munkázik is szegény plusz ugye a tanulnivalók. érthető. belőle is kinézem a stréberséget. hát nem csoda, hogy gáborkával közös nevezőn vannak.

ma kaptam gofrit tesókától, aki ma járta a boltot egyfolytában, hogy kiélje mozgékonyságát. ma bár annyira nem voltam éhenkórászan/ul, de jól esett. holnap neki nagy utazás; megy az iskolámba ügyintézni és juhé..felszabadul a gép. na..jó..nem azért írtam, mert nagyon áhítom a gépközelséget, csak, mert számolok a holnappal.

mára ennyi is. végeztem.

rühellek másokat megbántani. nem szeretem, ha az én lelkemen szárad valami, mert aztán "ösztönösen" mártírkodnék, hogy megbűnhődtessek. úgy vagyok vele vezekelnem "kell", hogy kompenzálódjon a bakizásom és fifti fifti alapon aztán valahogy megállapodjak magammal, s becsületemen ne essen szennyfolt. tudom lehet badarság, de én ezen az állásponton vagyok. hát..ez van. békétlenkedek gyakran. olyan elnyomottnak is érzem magam magamtól.

mostanában nem vagyok túl beszámítható. olyan ellentmondásosnak érzem magam, hogy tényleg mintha pillanatnyilag kizökkennék magamból és valaki más bőrébe bújnék vagy mi a csuda. mintha meglököttülnék, nem vagyok szinkronban magammal. olyan nemszokványos vagyok. néha tényleg pedig csak én nagyolok fel ezt azt és csinálok belőle hajcihőt, jegyzem meg semmiségekből. néha olyan rosszul tud esni valami, mégha nem is direktből, szándékosan volt történve..néha belemagyarázom a helyzetbe a tervezettséget. néha mindenkit ellenségesnek tartok, néha meg nem. olyan néhai emberke vagyok. :) változékony. mostanában triplaszorta érzékenyebb vagyok, mint máskor és el-elpityergem magam.

az idő is kicsit olyan nyomott.. nem valami üdítő a mozgalmatansága. irén pedig ágyikóban szunnyad. hát akinek jól megy. tegnap voltam vele sétálni és örültem, hogy nem húzta ki magát az alól, hanem velem tartott. az úton tök közönyös volt.. na mindegy. ő már csak ilyen. emiatt nem is cirkuszolok azzal úgyse orvoslódik meg maga az ember.

tévézgetek, de nem köt le a felhozatal. ma még megírok két levelet és nem tudom a továbbát. majd dőglődök és magamba roskadok vagy mit tudom én..főzök teát. megtanultam nagyjából különben főzni, bár túlzás, hogy túl otthonosan mozognék a konyhában. csináltam egyszer először gyümölcs levest úgy, hogy volt telefonos segítségem. egész ízletes volt. hasonlított az eredetire. persze nem az enyém az érdem. a tanárom hihetetlen volt. minden főztje specialitás. sütkéreztünk is együtt. megtanultam a sajtos pogi receptjét meg még a madártejét is és, hogy mi is az a habarás, rántás. irénnek egyik kedvence a frankfurti leves, ami elkészítését szintén elsajátítottam. persze bénáskodtam azért ám elégszer, de hálás vagyok nagyon mindenért. hú annyi mindent tanultam...

ma sem vettem elő a németet. nem is tudom nagyon felmérni hányadán állok vele, de hallgattam német zene-bonát, mert egy chatbéli ajánlott, csak aztán se szó se beszéd eliszkolt és mégcsak nagyon meg sem köszöntem igazán. mindigis különben a hallás utáni szövegértéssel gyűlt meg a bajom leginkább, s nagyon örültem ám a kínálatnak.

na megy a való világ. irány búvni a képernyőt. irént meg ideeresztem addig is, mert úgyis kikel, ha idejövetje lehet. szegény ma levélnélküli, de holnapra már vár hozományt. én pedig majd irigykedek egy sort.

csalódtam irénben és nem a bejegyzése miatt. az aranyos, bár én itt-ott helyreigazítgatnám, de nem fogok belekontárkodni az alkotása eredetiségébe. különben tudom, hogy ez a kis affér úgyis mérséklődik majd és egészen elparázslik, mert csak ideig-óráig rendített meg a cserbenhagyása, amit úgyis kiküszöböl aztán és én nem fogok rá neheztelni, s mégcsak nem is háborgatom a múltat előtte. a mai napom nagyon nem jó. teákázgatok.

valóban elhanyagolom mostanság a blogomat. ki van éheztetve és nem szép tőlem, hogy diétáztatom. felelősséggel vagyok iránta, s mostmár nem vakarhatom le magamról, hiszen én vállaltam fel azzal, hogy keletkeztettem, így aztán rá kell erre is nézni és táplálni, hogy hadd nőjjön. nem mondom persze, hogy nagy szülés volt, de örülök rajta és gördülékenyebbé akarom hízlalni, hogy egyre tovább kelljen legörgetni azt az oldalsó izét (görgetősáv vagy mi is a neve). nem célom, hogy jobban megismerjenek, mert valóban nem vagyok egy egyenes jellem, s ebbe még sokszor belebukok, s fogok ráfázni tudom. inkább csak hobbiból, unalomelűzésképpen gépelgetek. nehezen nyílok meg, mert ahhoz még magammal is rendesen elszámolnom kellene és felszámolni az önámító tevékenységemet is, nem pedig meghazudtolni magam olykor olykor. ahhoz meg nincs kedvem, hogy színt valljak. nem szeretem, ha faggatnak. buddha bácsit is némítottam és jól bepöccent rám, s mérgelődött és irént is káromolta. persze felhívtam és mostmár sínen vagyunk. szegényke mostanában érzi azt, hogy öregszik és tele van félelemmel..aggodalmaskodik. depressziós lehet. sajnálom.

most chat-en írtam egy illetővel és ajánlott 4 könyvet azzal a referenciával, hogy azok után lehet boldog fogok lenni. na ez izgi.

hihetetlen irénből hogy dől a szó. annyi blogja van és mindet szépen fenntartja és ápolja meg minden, sőt még postai úton is levelezik és chat-en is valakivel, aki ne zavarj módjánál fogva elérhetetlen, s privizéshez nem befogható és mégis egymás közt terjedelmes leveleket váltanak. intézi magának a kapcsolatait. kis szorgoska. serénykedik nagyba net-en szövetkeződni és magát olyasvalakikkel körülöveztetni, akikből hasznosulhat. édike. én azért ennyire nem vagyok érdekember.

üdv. már megint én vagyok, kati<-de persze ez csak irónia, legalább tanultam valamit iréntől. igazából én nem vagyok egy túl nyílt típusú őszinte lány, inkább visszafogott vagyok, még az őszinteség terén is. nem szeretek senkit sem megbántani, mert akkor magam érzem megaláztatva, hogy nem magamhoz megszokva visekedem. persze, ez már betanult, de akkor is, azt vélem, hogy habár lehetnék őszintébb, nyíltabb, mégsem fogok ilyen lenni. ezt most előrelátásképp mondom, miszerint tavalyhoz fogva sem változtam nyíltság terén. na jó, talán büszkültem, és ehhez képest változhattam valamennyit, de tartózkodó énem továbbra is tartózkodó maradt. leszegett szemmel vagyok büszke. képmutatónak érzem magam. nem vállalok fel sokmindent, ezért hát rám rakódik önsanyargatásképpen az eltitkoltságom. persze az önsanyargató jelzőket nem titkolom el. és érzem léhának magam....

engem mindenki szeret, de ezt valahogy nem veszem tudomásul. nem vagyok irén, hogy konfliktusba elegyednék sokakkal, én inkább kihagyok minden ISTEN ADTA lehetőséget, s elvagyok a magam hypochonderizált világában. sokakkal telefonálok, és ha túl sokan szeretnek, megbecsülnek, én annál inkább makacskodom, de ezt még kifejtem külsőm taglalásánál is. nem értem magam, pedig irén arra nevelne, hogy tisztázzam le magamban az érzéseimet, de bennem egyedül a büszkeség érzésem a tiszta, vagyis olyan, amit ha egyből sértetnének én ráreflexálnék, hogy pl.: -de én igenis német tanárnő akarok lenni, értek is hozzá. és aztán tovább folytatom: lehet, hogy nem vagyok a legjobb, és méltatlan vagyok a tisztségre, de én szeretem ezt a hivatást, és szeretném megérdemelni is.-nos, kábé ilyen folytatást viselek el az én magamtartásától. már megbánom azt is, hogy nem megyek templomba, pedig akkor talán a pap bácsi is jobban szeretne, de most kijavítom magam, hogy: nem a pap bácsi jobban történő szeretetéért mennék templomba, hanem lelkiismeretem megnyugvása végett. szeretem azt csinálni, hogy mások feltételezett rám valló megbélyegzéséből tápláljam önelnyomottságom. olyan, mintha a világ ellenem szövődne, ha ilyenekbe belegondolok. de valójában ez csak az egoizmusomról szól, hogy én azt gondolom, hogy mindenkinek létfeladata belém kötni, engem igázni, engem ostromolni, hátam mögött összeszövetkezni. túlságosan fáradt vagyok másra gondolni, fontosabb meglátásaimnak élni, hiszen engem senki sem ismert annyira törekvőnek, hogy ellenszegülnék. és mások rám ragasztották ezt az ellent nem mondásom, így csak megélem a lustaságom. pedig olyan szorgalmasnak tart mindenki, de ha nekem nem adatik meg a megfelelő élethelyzet, amiben kiéljem szorgalmasságom tettrekészségét, úgy én nem teremtek magamnak majd ilyen helyzetet. ezért lenne szükségem egy mentorra, mint azt megfogalmazta kedves the tempter hobbi kőműves csetelő "haverom". igazából nekem egy barátom sincs, csak most nem találtam más passzoló szót ide. nem is tudom, hogy mi az a barátság. szerintem nem is fogom megtudni, mert én, mint kezdeményező fél, én úgy ki vagyok zárva. nem is akarok igazából barátokat, pedig jó lenne. irénnek vallottam, hogy hozzám balázs áll legközelebb, és vagyis ha bárkit elfogadnék barátomnak, az ő lenne. de most hadd vigyem tovább a szálakat... én még azt is gondolom, hogy férfi és nő között nincs barátság, de ha balázs a barátom lenne, akkor mim lenne? persze itt megjegyzem, hogy nem bírnám vele elképzelni azt, hogy járjak vele.

nem értem magam, mert nem is vagyok egy kuthászkodó teremtés. ha lenne egy bolhapiac, akkor sem szívesen kotorásznék én ott (és ezt az én-t értsék büszkeségből való kijelentésnek) kincs után, csak akkor, ha irén mókásságában rábeszél, mert ő annyira anyagias, hogy szeret olcsón megúszni mindent. nem is látom át azt, hogy edddigi írásaim folyamán miért nem láttak meg a nézők sokmindent, pedig nem vagyok egy túlságosan racionális személy. sokszor elkap a lanyha életérzés, és érdekes, hogy én nem vagyok egy középpontú ember, de azért mégis lázongok ez az életérzés ellen. plusz az is érdekes, hogy túldramatizálok sokmindent. sokszor velejéig beleásom magam az általam fölfogott vélt helyzetembe, és elárvultként kezelem magam, hogy annak kezeltessek, de persze felhívnám megint egy "ellentmondásomra" a figyelmet: irént annyira nagyra tartom, hogy őt érzem magamhoz legközelebb, és róla mondom, hogy: ő van nekem. akkor én miért lennék elárvult? nála jobb testvért nem is találhatnék, mert szerintem nincs is->igen, még ebben megállapodtam magammal, hogy ez biztosan így van. tehát ha ő áll a piramis csúcsán, akkor mit akarok én? több kisebb rendű személyt, akik velem foglalkozzanak? sokszor nem találom magam a világban, ami persze csak azt jelenti, hogy sokszor, sok témában nem állapodok meg magammal. nem vagyok elég konkrét. amúgy irénről nem is írtam rosszakat, mert nem gondolom, hogy az számítana, mert nem is olyan jelentékűek, hogy törpülne is miattuk a szeretetem iránta. vagyis nem látok át "dolgokat", nem vagyok valódi értékrendet képviselő ember. irénre mondják, hogy makacs, miközben az én nemracionálisságom is elég öntörvényszerű. de persze ezt a jelzőt, hogy: ő makacs, ezt én is ráaggattam.

már megint túl sokat írok róla. bevallom, hogy nem szeretek gáborral igazából sokáig csetelni. általában én kérdezgetek tőle, és valahogy az unalom szinkronjába folyik a "beszélgetésünk" bele. általában tesókára hivatkozva lépek ki, mintha ő olyan lenne, aki elzavarókészséges. ha csak mortikával "beszélnék", akkor valószínűleg fel se mennék a csetre. ez az igazság. persze kedvelem, mert olyan megértő. aranyos fiúcska. nem olyan jó ez, hogy rá, mint fiúra csak az aranyos jelzőt bírom ruházni, de ha egyszer nincs más. pedig a lányokra szokták azt mondani, hogy: aranyos, kedves, szép. különben balázst tisztelem, gabikát csak megbecsülöm.

nagyon elfogult vagyok a szépségem iránt, mert igenis szépnek tartom magam, persze mindenkinek azt mondom, hogy csúnya vagyok. talán a meglepetésszerűség kedvéért. mindig tudom, hogy vigasztalni fognak, és cáfolni azt, hogy csúnya vagyok, és ez olykor olyan kiábrándító. az olyan emberekért rajongok, akik nem ilyenek. vagyis nem rajongok, inkább csak ragaszkodom hozzájuk.. vagy nem tudom. gondolok itt n+1-re, aki habár a küllemem dícséri, mégis elutasítóan áll hozzám, ami felcsigáz engem makrancossá. ez ki nem állhatóan törekvő, amolyan hisztis álláspont. sosem szeretem űzni, mert akik ezt a viselkedési formát űzik, őket lenézem. magamat pedig nem. olyan vagyok, mint egy férfi, aki azt várja, hogy megkapja, amit akar; a megalázkodást. hiszen ő addig mennyit megalázkodik. én is így érvelek, vagyis a magam munkásságát szeretném profitra váltani.

és már 1 éve várom, hogy találkozzak balázzsal. én csak várok, de ezzel akarok is valamit.. tőle. :D várom, hogy szerénységem elriassza őt fölényes kedvétől, és várom, hogy kiosszon, mert talán ő lehet az én mentorom, mint irénnek buddha apuka. persze én nem hívom buddha apukának balázst, ugyanis kettőnk között fennáll a vonzódás lehetősége, míg irén és tibi bácsi között nem. és vajon miért? mert tibi bácsi nagyon önmeghitt ember, aki azt tagadja legjobban, amit magában mások által gyanít, noha ki beszélt kettejük közt szerelemről....

szerző: irén. volt üdv.

hűha..irénke összeboronálósdija elég ciki. ide-oda dobálóznak engem. egyik a másikra sózna rá. legalább szelídvihar nem bánja ezt a helyzetet, s ő nem akar mindenáron továbbadni, s nem kezel valami leprásként. mert ez kábé olyan, mintha valaki olyanféle volnék akit jobb messze elkerülni, s ezért mindenki leginkább szabadulna tőlem. na mindegy, bár nem értem mire fel tartózkodnak ennyire tőlem meg mire fel koloncosítanak. nem akarok senkire rácsimpaszkodni és rajta lógni, mint valami parazita. nem nehezítenék másokat magammal. ha ez volna a felállás akkor elnézést miatta. lehet nélkülözni.

tegnap írtam egy bocsánatkérő levelet. remélem nem balhézik az illető avégett és elnézi nekem azt ahogyan felőle nyilatkoztam. csak őszinte voltam pedig. uncsizok, mint mindig. néha néha még azért chat-elgetek, de hamar letudom azt. gáborka szokott főként maradásra bírni. jó vele olykor.

ma vagy 2-3 liter teát ittam be. már csak unalmamban is és meg mert nyugtat. úgy nincs témám különben. felháborító és égő is, hogy nem vagyok elég kreatív. művészi meg főleg nem. tesókám meg bezzeg nagyba szerelmet vallogat a lovagjának.. aranyos a megszállottsága csak kár, hogy nem díjazza az érintett, sőt nagyon nem rokonszenves neki ahogyan zaklatgatja őt irén. szegény tesóka.. de ez részben az ő hibája, mert bohóckodik és másokat palira vesz. jóhogy ezt nem komálják, még akkor sem, ha csak poénságból kekeckedik. amúgy nagyon tud mások idegeire menni. gyakran provokálgat. édike, csak hiteltelenné válik így. miatta már én is kaptam "hideget meleget"; pölö: némítgatást. :) tény, hogy kissé keményebb és szókimondóbb nálam.