Hajh, blogom...én Téged mily' nemtörődömséggel visellek. Alkottalak, de felelőtlenül. S most belep az idő hava, s Te egyre régebbi leszel, és egyre inkább távolodsz tőlem... Nem így akartam ezt, de már késő a bánkódás, mert Te porosodtál és porosodtál, és már majdnem elkallódtál is, majdnem elfelejtettelek is, s íme most mégis feltárom oldalaid, hogy lerázzam Rólad az idő fátylát és borúját, s szeretném, hogy újra birtokoljam lapjaid, és újra enyém légy. Jó volt, hogy ott voltál nekem, mikor haszontalannak éreztem magam, vagy ha épp szomorú voltam, mert megrekedtem egy érzésben, amely ott lógott valahol mindig a levegőben és lebegett füstként mérgezve lelkem és egyre tétlenné tett, s én egyre tehetetlenebbnek éreztem magam, de mentem és tovább léptem... Jó volt mégis, hogy akkor vigaszom voltál, és odatartottad "vállaid" nekem, hogy panaszkodhassak, hogy kisírjam mi bánt úgy, hogy kiírhattam magamból. De én most nem azért írok, hogy bármiféle kesergésről számoljak be, hanem másról szeretnék...szeretném, hogy tudd, hogy nekem már van, Akinek a lelkében megnyugodhatok, Akinek szívébe helyezhetem szívem és rendületlen bizalmam, mely' soha nem szűnik meg. Égő szeretetem már az Övé, minden mohóságával vagy épp mohótlanságával és félénkségével, és egyszerűségével együtt. Te már nem lehetsz az, Aki voltál, új idők és szebb idők jönnek, és jó ennek a változásnak a körforgásában lenni, ennek a szelét érezni, mint szélsugallatot :D, és sodródni is jó vele. Bemutatom Neked MisiBabát :-)), Aki nélkül most nem írtam volna...mert Ő volt, Aki elővett Téged, Aki megnézte, hogy létezel és szólt róla nekem... S így hát én felébresztettelek... Nem "csókkal" de egy kis törődéssel. Kedves blogom, Te Aki életem része voltál, s vagy most is...jó, hogy vagy, de én amilyen lusta vagyok, nem ígérem, hogy Rád mindig őrző-vigyázó gondoskodásom lesz...
Nem szeretném visszaolvasni tartalmaid, nem szeretném, mert a jelen szépsége annál émelyítőbb, minthogy megzavarjam, és meg akarjam zavarni bármiféle kellemetlen gondolatfoszlánnyal, melyet néhol elejtettem...s el is hagytam magamtól, remélem... Ahogy a blog is egy másvilág valahol, mozaikok apró-cseprő darabjai, melyek egésszé úgy lesznek, ha Valaki ismer engem, és megért, úgy hát az én világom is más, más ívet kapott, valami jobbat és szebbet, s így hát nem is szeretnék leragadni egy rég szárnyra kelt gondolatmenetnél, vagy egyik-másik búskomor hangulatáradatnál... Én "csak" most vagyok...és azt érzem, hogy pozitívan, üdén és úgy tudok örülni a fortuna nagy kerekének, mely erre hozott engem amerre vagyok és hozott Mást is felém, nekem.... Sok tekintetben szerencsésnek érzem magam, akár az iskola kapcsán, akár a Testvérem miatt, vagy a szerető Otthon miatt, de ugyanígy szerencsés vagyok azért is, mert találtam Valakit, Akiben minden olyan szépen egybecseng, és egybe van... Szépséges vagy, Misi. :-) A lelked, amit Te birtokolsz...nincs még egy másik olyan, de nem is kell másik, mert egyedi és különleges és megismételhetetlen vagy, úgy ahogy vagy, úgy Te Magad, s ha most lisztes is vagy, nekem úgy is tetszel...mert tudd: csodálatosabbá teszed a világot azzal, hogy benne élsz. :-) Kincs vagy, vagy ha úgy jobb: Üveggolyó, ami olyan szépen és kristálytisztán ragyog, s Te így adod tovább nekem ezt a fényt Magadból, mely az én napjaimat, az én gondolataimat, és érzéseimet és lelkemet is betölti minden széppel, jóval és nemessel. Mert ahogy Te igényes vagy, igényes "az" is, Aki Téged tapasztalhat, Aki ismerhet, láthat, hallhat és érezhet. Ritka Érték vagy, Egy vagy, és egyetlen... (Az én Egyetlenem. :-)) S Bárki, Aki ismer és megismer Téged, hálát adhat a mindeneknek, mert visszaigazolást nyerhet arra vonatkozóan, miszerint: a jóság él...nem álarcok mögött, nem a gyenge jellemek hazug szájában és nem gyávaságukban, nem az agresszivitás béklyójában, nem dühben, nem érdekekben, nem, hanem: Benned, a nemes égő-tiszta szívben, szeretetben, tiszteletben és becsületességben, és őszinteségben. :-) Értékek ezek, melyek nélkül már a világ is egyre szegényebb lesz...mert egyre inkább veszendőben vannak... De amíg Te vagy, addig...megmented a világot attól, hogy mégrosszabb legyen és mégkorcsosabb. Mondom én ugye, hogy Hős vagy. :-) Aztán nekem itt ám ne szerénykedj, mert irgum-burgum. :D
S hogy nekem mit jelentesz? A végtelen örömforrást, a békét, nyugalmat, és meghittséget, a szeretetet, és mindent, mi lelkem tápláléka, mit lelkem kérés nélkül is éhez, mi szívemet lángra gyújta és megdobogtatja... Nincsenek szavak rá, de azt tudom, hogy Nélküled már nehezebb lenne minden, minden lélegzetvétel, minden nap másképpen indulna...elveszne valami belőle, valami ragyogás, amit Te hozol meg...elveszne belőle és belőlem is egy kis élet... én már Miattad is és Neked is élek... Szeretlek Drága Misi, és ez a szeretet csak a Tiéd, csak Neked szól, Te okozod, Te érleled, Tőled és Miattad ég és él...Új értelmet nyer Veled minden... Olyan KabalaBaba vagy Te, amely tényleg beragyogja az életem minden öleléssel, minden szóval, és hanggal, még a csenddel is. Melletted minden jó... Annyira kimondhatatlanul fontos vagy... De Te tudod is, hogy mi zajlik bennem; hogy van bennem félelem, ami visszatart, vannak bennem aggodalmak, van bennem lelkiismeret-furdalás, ilyesmik, de ott van bennem ezzel szemben a szeretet...a kimondatlanságomban, a félénkségemben...és mindenben ott van, ahogy Te is ott vagy gondolataimban, a szívverésemben, a szuszogásomban, és lélegzetvételemben, a reggelekben, és estékben, a mindennapok nehézségeiben, a levelekben, érzésekben, hiányban, a fagyizásban, a kollégiumi szobában, a sétában, és sok mindenben, mert már annyi minden köt Hozzád...Sokat jelentesz, és még annál is többet...nem tudom ezt a szavak szintjén átadni... Hiányzol is...reggel-délben-este, most is... És én el sem engednélek...
