Katalin1en

rühellek másokat megbántani. nem szeretem, ha az én lelkemen szárad valami, mert aztán "ösztönösen" mártírkodnék, hogy megbűnhődtessek. úgy vagyok vele vezekelnem "kell", hogy kompenzálódjon a bakizásom és fifti fifti alapon aztán valahogy megállapodjak…

csalódtam irénben és nem a bejegyzése miatt. az aranyos, bár én itt-ott helyreigazítgatnám, de nem fogok belekontárkodni az alkotása eredetiségébe. különben tudom, hogy ez a kis affér úgyis mérséklődik majd és egészen elparázslik, mert csak ideig-óráig rendített meg a…

üdv. már megint én vagyok, kati<-de persze ez csak irónia, legalább tanultam valamit iréntől. igazából én nem vagyok egy túl nyílt típusú őszinte lány, inkább visszafogott vagyok, még az őszinteség terén is. nem szeretek senkit sem megbántani, mert akkor magam érzem…

hűha..irénke összeboronálósdija elég ciki. ide-oda dobálóznak engem. egyik a másikra sózna rá. legalább szelídvihar nem bánja ezt a helyzetet, s ő nem akar mindenáron továbbadni, s nem kezel valami leprásként. mert ez kábé olyan, mintha valaki olyanféle volnék akit jobb messze…

én is lehetek kibukva. tegnap kissé betelllt a pohár na. persze mármost higgadt vagyok és kutyabajom. kölcsönöztem ki könyvikéket. nem volt semmi rendhagyó ma azt leszámítva. ja és van kólám. hurrá. irénkével bóklászgattunk is kicsit, de nem voltunk túl sokáig el. zsong a…

a mai nap kissé zavart, kelekótyi vagyok. egyszerre sok érzelem dúl bennem és nem tudom kordában tartani azokat. hihetetlen, hogy mik elő nem törnek belőlem. "kikészültem" pillanatnyilag. katasztrofális. hívtam ma a levelezőpartnerem és észrevette a megzavarodottságom.…

megvolt ez a telózás is. már kissé el is felejtettem milyen amikor nem kertel valaki és úgy hipp hopp nyersen az orra alá dörgöli a másiknak a színtiszta igazat, pusztán, semmin nem enyhítve, s nem spékelve meg akármivel, hanem úgy mentesen mindentől; mindenféle érzelgősségtől.…

most is olyan szomorkás a közeg, olyan sápadt és hideg, mintha engem tükrözne vissza kicsit. bár az, hogy megkeményültem kissé erős kifejezés, inkább komolyodtam talán és megtanultam igazán becsülni. persze most kibillent a lábam alól a talaj és kóválygok, mert instabil vagyok,…

repül az idő tova és alig-alig tűnik fel, csak onnan, hogy korosodtunk már megint. ma voltam a nővérke gyerkőcének farsangján. a picurkák hihetetlenül aranyosak, tündériek voltak a jelmezkéjükben. jól kicsípték ám őket a szülők. józsika baba nyert csokikát is bizony ám,…

hű. jó régen írtam hosszú bejegyzést, ezért most belefogok egybe. a ma kissé katasztrofálisan indult, mert érzelgősségem már hajnalban kibukott, amikoris sírdogáltam órákat. nem jellemző rám pedig, hogy könnyzáporozok, és de mégis itattam az egereket bőségesen. a…

minden napba csempészed bele apró gesztusaid, hogy azzal leakaszd vállamról az elnehezültséget, s adj ösztönzést, hogy ne roskadjak bele a bizonytalanba és bírjam a nyomást, s minden egyes megpróbáltatást és ne dobjam be a taccsot egyből jó hamar, hanem tartsak ki. te óva…

 nem élveztem a mai napot, nem volt abban semmi újdonsültség. unatkoztam, bár mondjuk tehettem volna, hogy telózgatok, mert a t-percek aktiválva van és annál fogva díjmentesen diskurálhatnék akárkivel aki azonos hálózaton belüli, csak ahhoz meg nem éreztem magam elég…

én láttam milyen az amikor a halál nyomaszt, s illető "beletébolyul" a kilátástalanságba, mert a félelem nyakunkba varrja a pesszimizmust és előbb vagy utóbb meghasonlott embert farag belőlünk, aki egyreinkább retteg, hogy nemsokára ne tovább lesz neki, s még tartaná…

ma úgy volt, hogy tesóka pestre kirándul, de aztán meg anyuka lebeszélte őt. pánikszerű fölindultsággal tartóztatta vissza, amin kissé hüledeztem, mert nagynak tetszett előttem olyankor aggodalmaskodásában ahogyan az anyai ösztönök kifakadtak belőle, s irigyeltem is irént, mert…

most kissé fáj a fejem és a közérzetem se a legkiválóbb, de különben meg kikuncsorogtam magam délután és az jó volt. ma a tesóka viselkedését nem tudtam mire vélni, mert jó goromba volt velem és berágott rám nagyon, mert kivertem az ágyból délben (és az neki korán volt), s…

a gyűrűmet babrálom és fenségességét csodálom. mindig olyan szépnek tetsz és sose unom meg azt nem észrevenni és töprengeni kicsit rajta vajon mitől, miért ilyen különleges. de legalább van, ami leköt és amit, ha századszorra is szemlézek akkor is pont ugyanolyan voltaképp…

megvolt a séta és jó volt. hú de rosszul esett most ez, hogy jól beolvastak nekem és tulajdonképpen rámfért, mert ez a kétségbeesés méginkább letaglóz, s csak nyavalygok és égetem azáltal magam, ahelyett, hogy felzárkóznék az élethez, s nem pedig nyápicoskodnék. de hát ez…

 igaz..én még a magam fenntartását sem vállalnám be legszivesebben, mert olyan nehézkes bírni velem, hisz olyan gyakran nem látom be nem hiábavalóságom, mert de mégis nem cserbenhagynék másokat. annyi mindenki mellém szegődve pártfogoltjává kiváltságosított már a javamat…

hervadoztat ez az általános levertség és minden nappal egyreinkább magamra ébredek és szégyellem azt akkor amilyenné vált lettem, ezértis inkább távol álljon tőlem, hogy igazán szemügyre vegyem magam. nem mondom, hogy fáj a múltbéli én és a mostani se csak mintha mégis…

na most kólázok. jó, csak, mert egyszerre bepoharazom így aztán egy idő után nem úgy ízlik a sokadik. ma a tesókával boltoltunk és onnétról való az ital meg még vettünk teát, s kissé fanyalgok, ha annak a kóstolóját vetem fel, de amúgy meg a melegség enyhíti, s olyankor…

 alapvetően borús a hangulatom..valami mindig beárnyékolja és így aztán igazán önfeledten aligha vagyok..bár mondjuk a beállítottságom is olyanféle, hogy önmérséklem magam, minsemhogy nem tenném és randalíroznék. nem is értem hogyan tudom ennyire kordában tartani az…

 hát..este van..komorság és csüggedtség..bágyatagított a nap eseménytelensége..nyúzott vagyok..kimerített a semmittevés, az elkenődöttség.. a blogomban vigasztalódok és így legalább annyira mégse érzem, hogy végképp nem járultam hozzá ahhoz, hogy a mai napnak tartalmat…

az őnélküleséget furcsállom, mert olyan szokatlan.. hiányzik és egyre inkább.. volt aki kiállt értem még magam helyett is, mert ugyanis én kis nyánylila alamuszi vagyok, aki inkább maga ellenére tesz, mintsem nem, csak, hogy kivágja magát olyan bazi jól a kellemetlen…

hűha.. hát most annyi minden kavarog a fejemben, még nem ártana valahogy rendet kerekítenem és tisztázni magamban egysmást, hogy aztán ne vesszek el a rengetegségben, hanem szépen sorjában minden eszembe jöjjön és úgy adhassam ki magamból ahogyan az volt és nem pedig megmásítva…