most is olyan szomorkás a közeg, olyan sápadt és hideg, mintha engem tükrözne vissza kicsit. bár az, hogy megkeményültem kissé erős kifejezés, inkább komolyodtam talán és megtanultam igazán becsülni. persze most kibillent a lábam alól a talaj és kóválygok, mert instabil vagyok, de lehet lesz majd mikor nem leszek és akkor kiegyensúlyozottá válok, s megfontoltabbá is feltehetően és bizti jó lesz, vagy legalábbis jobb mint a most, s újjonghatok nagyba. néha úgy összezagyvul minden, s olyan káoszos is; összevissza, mintha egészen nem volnék magamnál, s kergülnék megfele és úgy letört is vagyok olykor hogy csak na. hát ez a mai fiatalság?! na jó, nem általánosítok. néha magamat is úgy meghazudtolnám. persze én mindig kibúvót keresnék -és ez nem új hír- s felmenteném magam mindenféle nem jó alól. amilyen gyámoltalanka vagyok nem csoda, hogy nem vagyok magammal jóban.

kólázgatok éppen és örülök az italnak, amit naná be is vedelek. most megkínálnám a tisztelt közönséget, de hát miért tegyem, ha úgysem kortyolnak be nyeletet belőle. persze nem vagyok olyan túl önző, hogy magamnak sajátítsam ki az egész flakon tartalmát, csak, ha egyszerűen nincs kérő akkor ez van. különben is nemkelendő vagyok, de mivel nem is keresek magamnak társfélét így aztán az mellékes. a mai napban nem tudom mi lesz a fenomenál. lehet esetleg a kajálás és nem több, de hát érjem be vele. amúgyis annyit panaszlok mostanság, hogy szerintem sokak sokallhatják is, de hát akkor meg hányjanak fittyet rám. ma olyan fittnek érzem magam különben. a korai séta üdítő volt. kissé megtisztultam. na jó, én meg a tisztaság az lehet nem fér össze, de jól csengett. elnézést is. tesóka nekiindult ózdnak. várom ám majd lelkesülve és ittasan a sok pohárnyi kólától. nem tudom milyen meglepit készítsek elő számára. olyan tanácstalan vagyok. mint mindig. ez is olyan szánalmas. na de hagyjuk is. most is megbántam valamit, amire rászedett őkegyelme irén, de mindegy. fordított esetben biztos ő sem hagyna cserben. akartam elmenni könyvtárba, mert ilyenkor amikor ő nincs itthon akkor még lehet érvényesülni is és picit olvasgatni, de ma meg pech-emre nincs kölcsönzés. lehet majd chat-elgetek és kérte, hogy írjak meg egy-két levelét és én meg már odaígérkeztem, ezért oszt minimum kettővel rendben kell lennem, vagy különben elagyabugyál. na jó, nem, de bizti megszólna miattuk. én nem vagyok sajnos megfegyelmezve. nálunk a szigor nem járja, pedig ám olykor erélyesebbnek lenni a szülőknek nem ártott volna, de mostmár meg hova volnának..

nem tudom mivel végszavazzak. mostanában nem is telózgatok, alig-alig is chat-elek.. kedvem se visz rá. buddha bácsi pedig most olyan szépen bocsánatot kért tőlem és beavatott a privátszférájába. megfordult a fejemben, hogy majd hívom, hogy hálálkodjak neki. persze a kedves tesókámat is fogom elérni és kíváncsoskodni maga felől. néha olyan könyörtelennek tetsz ő is előttem. bizti hóbortból vagy mi.. ó, már megint róla pletykázok. bocsánat, de ő irén; az én egyetlenegy szuper tesókám és fontos nekem.