mostanában egyre inkább kíváncsi vagyok arra, hogy vajon méltó vagyok-e a koromhoz és, hogy megütöm-e azt a szintet, amit a korombeliek, avagy nem érek fel hozzájuk és netán szégyenbe hozom őket magammal. én személyszerint a tizenéveseket racionálisnak egyáltalán se jellemezném, nem életkészek még magukat eltartani is képtelenek volnának, ha ne adj isten a biztos hátterük megszűnne. én speciel igenis félek a magamrautatságtól. a fiatalságban éppen az a szép, hogy nem tartozunk magunkért kötelezettséggel.. vagyis legalábbis nem érezzük a súlyát..idővel aztán persze egyre több felelősség szakad ránk, de csak fokozatosan, mértékkel, szépen csínyján.. és megtanuljuk kinőni a családi fészket, az önnállóságot ízlelgetjük mígnem majd valóban elérkezik az a bizonyos pont, vagy holtpont amikor átlépjük a gyermekséget, vagy úgy is mondhatnám kiheverjük és felnövünk úgy istenigazán. én még mindig nem várom.

szoktam chat-elgetni -amivel persze nem közlök újat, tudom- és gyakran tapasztalom, hogy sokan a toleránsságot egészen elértik. nem mintha ezt felismernék persze, csak érdekes. mostanság magyarázkodtatnak mások egyfolytában. könnyebb úgy elintézni valamit, hogy kérdőre se vonva rámcáfolnak, hogy de nem, mintsem magukba néznének előbb. persze hadd kényelmesedjenek.. úgyis én prédikálok aztán legvégül mindig.

van egy totál előítéletes emberke, aki akárbármikor is jeleslekedik chat-en feltűnnik felszínre hozza a makacsságát minden egyes alkalomkor. egyfolytában csak a magáét fújja és csökönyösködik. eléggé irritáló. tényleg nem vet jó fényt rá. vele aztán nagyon nem találom a közös nevezőt. már többször próbáltam túltenni magam azon, hogy ilyen, ő meg nem mutatja fikarsznyi jelét sem annak, hogy legalább pillanatnyilag leereszkedne hozzám kicsit és akarna túladni a megrögzöttségén. vele valóban nem lehet dűlőre jutni. felfoghatnám, hogy nem történik úgyse "rendszerváltozás". nem is értem minek nyüstölöm, ha mindig sehova se lyukadunk ki, mert úgy nyilvánul meg ahogyan. nem kompromisszumkészséges. nagyon nem, de persze aranyos meg rendes.

ma is olvasgattam kicsikét és beteáztam. irénkének nem érkezett levele. nővérke egyre gyakrabban bízza anyára vagy éppen ránk a gyermekeit és ő lelép a férje rokonságához vagy épp barátnősködik. nem szép tőle. anyuka meg apuka se mindenkor ér rá arra, hogy gyerekvigyázzon. mintha néha félvállról venné az anyáskodást, de persze most nem akarom őt negatívizálni, mert azért úgy ahogy, de mégis helytáll. a férje se valami családcentrikus amúgy se. bár inkább nővérke tartja kézben a háztartást. sokan vagyunk idehaza tömörülve úgy érzem. főként, hogy én is mostmár csatlakoztam ehhez a brigádhoz. két család "egybecsoportosult".

na most irénkén a sor, bár mondjuk két hónapra előre bérlem a gépet. no de hagyom őt is inkább itt érvényesülni, mert aranyos vagyok.

ui.: ha valaki tud olyat, aki nagy mértékben hozzám hasonló (korilag, nemileg és felfogásilag, személyiségileg) akkor beajánlhatná. ikertesókát nem ér.