Katalin1en

Találkoztam vasárnap egy Illetővel. Hát az a tali is eléggé ingatag volt, bizonytalan, de megejtettem egy telefont és azzal máris stabilizáltam. Izgultam már előtte való nappal, ráterheltem ezt Irénre, de jól viselte. Addig is gépezhetett, míg én a külcsínyemmel bajlódtam. De igazából nem volt gond, csak eleinte nagyon ráparáztam, de a találka megejtésével máris tovaszállt minden kétségem és aggályom a negatív végkifejletet illetően. Valahogy attól tartottam, hogy bekövetkezik az a fenenagy kínos csend, ami akkor annyira feszült hangulatot generál, hogy utóvégre csak balul sülhet el abból a kievickélés, mert az Ember érzi a rá gyakorolt nyomasztó hatást, amit az a pár percnyi, másodpercnyi időintervallum fogantat, és az ettől való megbéklyózástól megbicsaklik. Írta előtte való nap, hogy: majd sokat mosolygunk, amit meg is mosolyogtam gondolván: "na persze", de mit lám, igaza volt. Megragadott a közvetlenségével, és az a fajta lendület engem sem hagyott magányomban, ami Belőle áradt, hihetetlen. És az Ember nem tudott nem odafigyelni, nem felvenni a ritmusát. Már értem, miért van annyi Barátja. Fontos a kisugárzás, Benne az optimizmus hazára talált. És vonzásköre rabjává idomított. Jó volt ott lenni Mellette, és áthatott rám a üdesége, élénksége. Nem tudtam, hogy ennyire megfoghatja az Embert a Másik Ember személyes varázsa, anélkül, hogy maga a társalgás bizalmaskodó jelleget öltött volna. Persze, a pozitív csalódásom ezt fokozta még az is, hogy tudott komolyabb témákban is helytállni, és értelmesen ráadásul. Szerintem ebben is remekelt nálam, és igazság szerint, ezt a talit Ő művelte kellemessé, és jól csinálta. Secpec elröpült 1, majd 2 és már 3 óra hossza is, majd 4, és Ki hitte volna, aztán már ott tartottunk, hogy a buszmegállóba kísért. Felelősséggel viseltetett aziránt is, hogy időben, épségben a helyszínen legyek.
Irén párszor hívogatott, mert biztos elővette Őt is az unalom, meg aztán a költeményétől (egyben Önmagától való) elragadtatásának is visszhangot adott nagyközönségévé keresztelve minket. Érdemben adóztunk hiúságának azzal, hogy dicsértük tehetségét. Nem is kellett több Neki, elhatározta ettől felbuzdulva, hogy ezentúl rendszeresen véleményt kérni felkeresi Sándort. Kiszolgáltuk ego-ját, de Sándort is vele egyidejűleg Irén önkényének. :D
Szóval megtörtént az eddigi legjobb chat-es találkozóm, ezt is megértem. Még mindig bennem él az élmény, és olyan überelhetetlennek érzem.