ma korán felzörgettek, hogy irány nyomás bébiszittereskedni. egész délelőttömben gyerekvigyáztam. ihajcsuhaj volt. irén meg bezzeg dehogy felügyelt volna a csemetékre, hanem csak szundizott, a picurók meg nagyba toporzékoltak. volt itt ám hadd el hadd. persze a csínytevések nem morcosítottak be. szórakozott voltam. felhangoltak. rajzolgattunk is és persze jóhogy az én munkám sínylette meg a legvégén, mert beleizélt a picuró és tökre eltorzította a művem, pedig én az övét nem molesztáltam. biztos neki is szemet szúrt a remeksége és már csak azért is belerondított. persze kicsit elpaskoltam a kicsi kacsóját, de úgy, hogy az meg se kottyant neki. próbáltam rávezetni arra, hogy ez az enyém és az meg az ő részlege, de mint aki a falnak beszélt volna.. (és most ne jöjjön már senki nekem rousseau vissza a természetbe koncepciójával, ami a tulajdonolást teszi felelőssé az emberek közti egyenlőtlenség megvalósulásáért) a józsika babával egyszerűbb azért. ő nem olyan nehéz eset. vele kiveséztük azt, hogy vajon hová tűnik az étek, amit elfogyaszt meg még meséztem is nekik és táncikált timike "nyuszika" (mintha csak buddha bácsi mondta volna). elvoltunk..

aminek külön nagyon megörültem az szelídviharka kellemes meglepetése volt, miszerint beajánlotta nekem a barátját németezésre és így most már közösködünk az illetőn. klassz volt vele írni, bár kissé hetykén fog föl, s ezért nem is kötelezte el velem magát, meg mert nem mindenkor tud időt szakítani rám, ugyanis igen zsúfolt a napi beosztása. munkázik is szegény plusz ugye a tanulnivalók. érthető. belőle is kinézem a stréberséget. hát nem csoda, hogy gáborkával közös nevezőn vannak.

ma kaptam gofrit tesókától, aki ma járta a boltot egyfolytában, hogy kiélje mozgékonyságát. ma bár annyira nem voltam éhenkórászan/ul, de jól esett. holnap neki nagy utazás; megy az iskolámba ügyintézni és juhé..felszabadul a gép. na..jó..nem azért írtam, mert nagyon áhítom a gépközelséget, csak, mert számolok a holnappal.

mára ennyi is. végeztem.