rühellek másokat megbántani. nem szeretem, ha az én lelkemen szárad valami, mert aztán "ösztönösen" mártírkodnék, hogy megbűnhődtessek. úgy vagyok vele vezekelnem "kell", hogy kompenzálódjon a bakizásom és fifti fifti alapon aztán valahogy megállapodjak magammal, s becsületemen ne essen szennyfolt. tudom lehet badarság, de én ezen az állásponton vagyok. hát..ez van. békétlenkedek gyakran. olyan elnyomottnak is érzem magam magamtól.

mostanában nem vagyok túl beszámítható. olyan ellentmondásosnak érzem magam, hogy tényleg mintha pillanatnyilag kizökkennék magamból és valaki más bőrébe bújnék vagy mi a csuda. mintha meglököttülnék, nem vagyok szinkronban magammal. olyan nemszokványos vagyok. néha tényleg pedig csak én nagyolok fel ezt azt és csinálok belőle hajcihőt, jegyzem meg semmiségekből. néha olyan rosszul tud esni valami, mégha nem is direktből, szándékosan volt történve..néha belemagyarázom a helyzetbe a tervezettséget. néha mindenkit ellenségesnek tartok, néha meg nem. olyan néhai emberke vagyok. :) változékony. mostanában triplaszorta érzékenyebb vagyok, mint máskor és el-elpityergem magam.

az idő is kicsit olyan nyomott.. nem valami üdítő a mozgalmatansága. irén pedig ágyikóban szunnyad. hát akinek jól megy. tegnap voltam vele sétálni és örültem, hogy nem húzta ki magát az alól, hanem velem tartott. az úton tök közönyös volt.. na mindegy. ő már csak ilyen. emiatt nem is cirkuszolok azzal úgyse orvoslódik meg maga az ember.

tévézgetek, de nem köt le a felhozatal. ma még megírok két levelet és nem tudom a továbbát. majd dőglődök és magamba roskadok vagy mit tudom én..főzök teát. megtanultam nagyjából különben főzni, bár túlzás, hogy túl otthonosan mozognék a konyhában. csináltam egyszer először gyümölcs levest úgy, hogy volt telefonos segítségem. egész ízletes volt. hasonlított az eredetire. persze nem az enyém az érdem. a tanárom hihetetlen volt. minden főztje specialitás. sütkéreztünk is együtt. megtanultam a sajtos pogi receptjét meg még a madártejét is és, hogy mi is az a habarás, rántás. irénnek egyik kedvence a frankfurti leves, ami elkészítését szintén elsajátítottam. persze bénáskodtam azért ám elégszer, de hálás vagyok nagyon mindenért. hú annyi mindent tanultam...

ma sem vettem elő a németet. nem is tudom nagyon felmérni hányadán állok vele, de hallgattam német zene-bonát, mert egy chatbéli ajánlott, csak aztán se szó se beszéd eliszkolt és mégcsak nagyon meg sem köszöntem igazán. mindigis különben a hallás utáni szövegértéssel gyűlt meg a bajom leginkább, s nagyon örültem ám a kínálatnak.

na megy a való világ. irány búvni a képernyőt. irént meg ideeresztem addig is, mert úgyis kikel, ha idejövetje lehet. szegény ma levélnélküli, de holnapra már vár hozományt. én pedig majd irigykedek egy sort.