Katalin1en

Hűha, már jó régen írtam a blogomba, tagadhatatlan. Történt azóta egysmás, de most mindenre nem térnék ki részletesen, hanem talán majd legközelebb, mert most leginkább csak egy valami köré szeretném összpontosítani ezt a bejegyzésemet.. Szóval.. a napokban rábukkantam Irén msn-jén egy rendes Illetőre, Aki ,habár nem magyar Állampolgár, meglehetősen jól beszéli a nyelvünket. Telefonáltam Vele és olyan boldoggá tett hallgatnom ahogyan beszélt (persze még akcentussal), de valami hihetetlen volt csodálni a szorgalmát; hogy mennyire igyekszik.. Ez roppant kellemes élmény volt. Még most is bennem van... Nagyon örültem neki, tényleg.. Komolyan még most is alig tudom elhinni..
Na, de ha már itt vagyok említést tennék arról is, hogy milyen az új suli.. Hát, elmegy. Annyira nem vagyok tőle elájulva, de most na.. Az osztály jelentős része  lazán veszi a tanulást, úgyhogy még akár a legjobb tanuló is lehetek.. :D Bár mondjuk annyira nem akarom elbízni magam.
Még a karácsonyról írok valamennyit.. Általában mi Irénnel el szoktunk menni hagyományszerűen az éjféli misére. Szeretem a karácsonyt, mert megvan a maga varázsa.. Olyan meghitt a légkör olyankor, olyannyira szeretetteljes.. Hú, valami elképesztő.. És olyankor olyan jó, ha átjár engem is az ünnep hangulata.. Én várom már a karácsonyt. És amúgy nem szoktam kedvelni azt, ha Valaki azt mondja, hogy de minek az, hiszen nemcsak egyszer egy évben kell Másokat szeretni.. Mintha nem férne el a naptárban a karácsony.. Meg ahogy írtam is megvan a maga alkalma.. Akkor ennyi erővel más is mondhatná, hogy minek az esküvő és így tovább.. Az ilyen ünnepek igenis közelebb tudják hozni az Embereket Egymáshoz.. Na, de mindegy. Most befejezem. Kívánok mindenkinek Áldott, Békés, Boldog Karácsonyt, ha esetleg addig nem írnék több poszt-ot!