ez a minden hiperszuper nem rám vall, de legalább gáborkának megvolt az az öröme, hogy az ő indítattására egy "fiatalos" látképet képeztem le a világról kissé jócskán eltúlozva bár ugyan azt. neki ez azonban mintha fel sem tűnt volna úgy egyértelművé tette, mert még be is vette, hogy így igaz, s minden maga a tökély. mindegy, addig se öregbített legalább. megúsztam tőle a cukkolást arra az időszakra vonatkozólag. na és akkor majd most lesz nekem nemulass, mi? hú jajj.
különben én azt látom, hogy a blogom egyáltalán se drasztikus, hanem csak egy tipikus, átlagos blog, néhol ugyan kissé szomorkás hangvételű, de nem mindenütt és így nem kell, hogy a könyökökön jöjjön ki az egész. nem túl borongós. ami kicsi meg van benne, az még bírható.
a minap egy illetővel chat-eltem és kritizáltam azért, amilyen erre fel meg aztán írja, hogy tegyem még és kiderült, hogy őt maga a kritizálás hozza lázba és nem az érdekli, amit szóvá teszek. na mindegy. aztán kérte volna még, de hagytam annyiban és tovább léptem.
mortikát és buddhát kibékítettem, de irénnel még mindig nincs jóban, mert elhagyta így most én vagyok neki az őt pótlék. már megszoktam mondjuk.
írtam versikét, ami persze stilisztikailag nincs épp a toppon, s így nem is minősíthető versnek, de unatkoztam..na. beillesztem csak úgy:
holnaptól majd rendeződik a napod,
ma még az élet hetykén sodor,
holnaptól majd gyengén visel.
ma még kicsit kemény, s hideg.
holnaptól majd nem lesz nyers és zord,
ma még alakul kicsit valahogy,
de utána nem lesz mostoha, konok többé,
elmálik szépen szerteszét.
ma még árnyoldalát mutatja ugyan, azonban
holnaptól már megenyhül és nem csak ugrat,
holnaptól kegyetlenégét végképp kiábrándulja,
s elfoszlik a régi maga, s kihalja a múltat.
játsz azt, hogy most nem unod,
hogy felőled lehet gúnyos, hisz nemsoká befellegzett neki, és lesz minden heppi, örömteli. majd nem háborog úgyse aztán, kivedli végképp önmagát, s bár lerí róla, hogy egyszer meghalt már, de újjálett, mint valami "csodabogár".