mostanában az életet csak elkótyavetyélem, s fel sem fogom mekkorát tékozlok vele. az imént különben megpróbáltam összegezni azt és nem volt ám piskóta, pedig csak pár jelentős eseményre sarkítottam azt ki csupán, de azokról mélyrehatóbban szóltam. nem érzem cakumpakk egésznek ugyan, de őszintébbnek annál inkább. nekem kissé nehezen ered meg a nyelvem, ha kerekperec színt kell, hogy valljak, mert nyilt lapokkal játszani olyan, mintha feladnám magam egyúttal, vagyis kiszolgáltatottá bocsátkoznék. a minap különben elhatároztam, hogy egy illetőt kommunikatívabbá faragok, mert szegénynek meggyűlik a baja a szófukariságával. talán ennek tudható be az is, hogy hölgymentes. bántja már szegényt ez a szingliség, de majd túl lesz rajta.

a német tanulás iránti lelkesedésem kissé mintha elapadt volna, s most azt szeretném majd megbolygatni, hogy visszaköltözzön belém.

irén meg csak henyél és átalusza a reggelt, a koradélutánt, s majd csak estefelé lesz talpon, amikoris levedli tunyhaságát és ráéhezik valami harapnivalóra. tegnap éjféltájt is kajaügyileg riasztott, hogy adjak elébe gyorsan valami ehetőt, mert kiüresedett a bendője. ez olyan, mint a csicska hopp, eriggy, de azon nyomban. na mindegy, én persze szivesen tálalok neki, szóval ebből nincs konfliktusunk. néha persze jó lenne, ha egyszer ezt mondaná: na kati most te csak kérlek szépen kényelmesedj el és én majd sürgök-forgok, de arra várhatok.

hamarosan lejár a t-percem egy hónapra vonatkózólag, s még túl kellene adnom rajta addig, hogy ne vesszen kárba a fennmaradó lebeszélhetőségem. szóval ma telózni is fogok és lehet skype-olok gáborkával és a barátjával, hacsaknem jön közbe nekik valami és lefújják. na majd elválik.