most zenét hallgatok és olyan jó így.. szoktam irigyelni az énekeseket, hogy ők egy dallal (egy dalban) pár perc alatt mi mindent el tudnak mondani és de még milyen kifejezően, míg az íróknak tök nehéz dolguk van. sajnálom, hogy nincs jó hangom. persze írni én is írtam már novellát, de olyan nehézkes nekem általában alkotni valamit is.  jah, de ha már itt tartunk..  van egy cuki versem, most írtam, akkor már ide is beírom: (remélem nem hiszitek gagyinak, mint irén.)
ma is elhittem valamit,
és olyan szép volt elhinnem,
de hiába volt minden,
csalódtam csak megint.

naivnak lennem mennyire jól esik pedig,
de ugyanolyan rossz amikor ráébredek,
hogy csak naivságom szülte illúzió volt,
amit én igaznak hittem.
ilyen is ez a naivság; annyira csalóka
folyton csak ugrat, csalódtat
de éppen attól naiv a naiva,
hogy képes újra és újra bízni mindabba,
amibe már magát előtte is áltatta.

amúgy elkezdett foglalkoztatni az, hogy vajon bennem mi a nem normális (hú, ha definiálnom kéne azt, hogy mi a nem normális akkor talán azt mondanám: az ember személyiségében egy olyan vonás,  felvett szokás, tulajdonság, ami –általában egybehangzóan mindenki szerint- nem illik oda; kirí a személyiségéből). irén, ha majd olvasod a blogomat, akkor kérlek javítsd ki ezt a definíciót. köszcsi. olyan jó tesó vagy..  :D
és észrevettem, hogy vannak olyan dolgok, amit nagyon általánosnak veszünk, s nem mondunk ki, pedig néha biztosan jól esnének másoknak. például egy jó embernek nem mondjuk, hogy te milyen jó, tisztességes stb. vagy, mert túl nyilvánvaló. attól még viszont olykor kimondhatnánk, pláne, ha tudjuk, hogy örülne neki a másik. és gondoljunk bele, hogy mennyien gondolkodhatnak hasonlóan, hogy: mert túl nyilvánvaló, nem mondják ki.. :D bár igaz is.. legtöbbször nehezen ismernek el az emberek valakit is, mert azt gondolják, hogy azzal, ha elismernek valakit ők megalázkodnak. ez is milyen téves elgondolás..
jah, és még ilyen a bocsánatkérés is.. bár abban már van némi alázat. itt jut eszembe: egyszer mondta nekem valaki chat-en, hogy ő szeret alázatos lenni, mert ő szeret kiszolgálni másokat. én azt mondtam erre neki, hogy: nem az az alázat, ha azt csinálod, amit szeretsz, hanem ha olyat is megcsinálsz, amit nem szeretsz megcsinálni, de kötelességszerűen megcsinálod, miközben fel sem merül az benned, hogy lehetne nem megcsinálni is (én legalábbis így gondolom ). hú, most olyan bölcsnek érzem magam, vagy milyennek is..
na, de én most megyek, mert anya fini kalácsát nemakarnám megvárakoztatni. viszont  előtte még boldog új évet kívánok mindenkinek.