a karácsonyunk laktatós volt. túlzásba vittem az evést. de hát irén gyomra olyan feneketlen.. és mert őt állandóan az éhség kínozta, ezért ő meg engem szekált azzal, hogy ne hagyjam magába enni, ugyanis (mert mi mással is) azzal érvelt, hogy: de kati, karácsony van, együnk ennek örömére együtt. én ettem is vele pár sütit, de hogy lehet azt bírni, amennyit ő eszik.. :D én nem is értem.. jah, és sajnos nem voltam az éjféli misén, ami miatt szomorú vagyok, mert általában részt szoktunk rajta venni, csak most mégse, mert elaludtunk..na. nem kellett volna..
sokminden történt, például leprostiztak.. de hát na.. ilyen is előfordul. továbbá irén találkozott a a szerelmével, amiben túlnyomórészt én működtem közre, s hála nekem létrejött a dolog (és itt most nem kell rosszra gondolni). végre.. nagy kő esett le a szívemről.. bár még most se világos, hogy mi is van köztük… az illető oda volt iréntől (képzeljék el, még ilyen is lehet, hogy valakit magával ragadjon az ő személye).
sajnos az idők folyamán nem múlt el irénnek a ruhák iránti szenvedélye, és állandóan öltözködik ha kell ha nem. az ő keze alatt az én holmijaim sincsenek biztonságban, pláne, hogy most kolis vagyok. :D
az a baj vele csak, hogy minden az övé, semmi az enyém. vele aztán lehet üzletelni.. amikor boltba járunk, akkor is tök feleslegesnek érzem magam mellette. ha kinéz valamit, attól mentse azt az isten.. de már egész nyáron is ez volt.. neki minden utcai jelenése felvonulás. és ha én nem öltözök ki akkor képes szégyellni a saját tesóját. :D vele se mehetek, ha nem öltözök hozzá. persze az meg már baj volna, ha nála szebb lennék.. komolyan, ki érti ezt.,.
különben szoktunk néha irénnel vitatkozni, például most nemrég azon, hogy ha valaki kér valakitől valamit (például pénzt, vagy a barátnőjétől egy ruhát szeretne kölcsön kérni, vagy akármi) akkor nem szabad megharagudni azért, ha esetleg ő nem ad, ugyanis örülhetünk annak, ha ad, ha viszont nem ad, akkor nincs jogunk arra, hogy megharagudjunk rá azért. én ezt nem éppen így látom, de bizonyára azért, mert túlságosan magamból indulok ki… irén ilyenkor szokta mondani: kati légy már reálisabb.. mert hát ebből is látszik, hogy mennyire nem tudok elfogulatlan lenni. pedig nagyon fontos lenne, hogy az legyek. na, de mindegy…
jah, és igen.. irén azt is szokta mondani, hogy azzal, ha valaki jókat mond nekem, azzal ő csak tulajdonképpen az igazságot mondja ki, nem pedig elsősorban dicsér, tehát nem kell nagy ügyet csinálni abból, mert igazat mond éppen valaki. legfeljebb azért lehet őt elismerni, mert észrevette azt, amit, de akkor is számítanunk kell azt is, hogy mi milyen mértékben vezettük rá arra. én mégis valahogy mindig  nagy dobra verem azt, ha xy jókat mond rólam nekem.
irén is elkezdte a blogját folytatni, aminek örülök, és amit ajánlok a tisztelt Olvasóközönség figyelmébe. különben kaptam bioszból 5*-öst, ami életem első biológia 5*-e, ezért muszáj volt megörökítenem a blogba. gyanítom nem lesz több. :D
jah, és irénnek akad már több hódolója is akik meg is merik szólítani, de sajnos hiába a nagy bátorságuk.. :D azonban béla ( irén lelki tanítványa), te még az esélyesek között vagy (bár felejtsd el az én támogatásomat).. sajnos többnyire irénnek mindig egoista kedveltjei vannak, pont akiktől én meg írtózom, úgyhogy ami a leendő sógoromat illeti tőlem ne számítson mézes-mázosságra. ámbár talán ha irén nagyon szeretné akkor esetleg..majd meglátjuk..
amúgy most nem igazán levelezgetek postai úton, inkább elektronikusan.. sajnos nincsenek túlságosan kellemes élményeim a levelezéssel kapcsolatban. hát igen..kaptam már hideget, meleget, de hát na..
majd hátha ezentúl kíméletesebbek lesznek velem, vagy tudomisén.. esetleg én változok(?). bár nem értem, hogy miért szorulnék illemszótárra (mert hát sajnos ezt is mondták már nekem), és nem esett valami jól.. éppen nekem ezt mondani?! na, de nem mintha tudnék vele valamit is kezdeni. ez van és kész.
nem tudom mit is írhatnék még.. szerintem mára legyen elég ennyi is. na, akkor minden jót!