repül az idő tova és alig-alig tűnik fel, csak onnan, hogy korosodtunk már megint. ma voltam a nővérke gyerkőcének farsangján. a picurkák hihetetlenül aranyosak, tündériek voltak a jelmezkéjükben. jól kicsípték ám őket a szülők. józsika baba nyert csokikát is bizony ám, mert a legvégén szapora volt és versenyezni is kedve telt. én szűkölködtem a helyeket illetőleg, így valahová hátulra tolakodtam be és nagyon nem sokat kaptam el a műsorból, de mikor a gyerkőc később megemberesedett akkor aztán nagyon szemfüles lettem rá. kis cukika volt. a hamizás alól kihúztam magam, mert nagy is volt a csürhültség, s meg amúgyis nem az volt a fő atrakció. irénnek bár vadásztam volna valami nyamit, de így se baj. szegény lemaradt az eseményről, pedig bizti nevetgélt volna ott amikor a szülők csemetéikkel mérettettek meg. volt olyan is, aki jól elbánázta a rá kiszabott feladatot, pl: a joghurtevésnél. az úgy zajlott, hogy a szülőknek a szemét bekötötték sállal és joghurtot nyomtak a kezükbe és azt kellett kanalazni a növendékük szájába. az egyik illető azonban a lányzója nyakába talált találni. persze volt ott büfizőféle akármi, ami ennyi erővel lehet cowboy-os sál is, mert az úgy menőbbnek hangzik, de még akkor is nagyon összemaszatolta a csöppség bőrét. nem beszélve arról, hogy a joghurt ragadós. ó..a picuróka... de mindenesetre túlélte és minket meg nézőket egész jól szórakoztatott az apuka szerencsétlensége, s így állati volt. volt is sok állatkás külök meg zorró, pókember, szpartakusz és menyasszony, tündér, bohóc, hercegnő és a viking volt józsika annamari csemetéje. kicsit mondjuk én is beégtem, amikor buddha bácsi csörömpöltette az elején a telót, de azon nyomban némítottam is lefele a kütyüt. jó volt mégis a napban ez a kis kiruccanás.

hétfőn leutazik az Igazgató Bácsim és nem is tudom vajon mit foghat majd mondani. lehet azt akarja közölni, hogy már nem leszek magántanuló. félek kicsit, pedig ráérne csak azelőtt egy nappal. na mindegy. rendes különben nagyon.akitől jobban parázok inkább a doki bácsi. ő olyan túl szigorú és merev. kiengyensúlyozott is, de annyira mégsem, mint azt mutatja. nyers meg hideg inkább és nem valami közlékeny, annál inkább gyanakvó. nem értem miért cseszett ki velem ennyire nagyon. vajon mivel szolgálhattam rá? hmhm. napok óta ezen rágódok és nem bírom kilogikázni egyszerűen. na..mindegy. kár is várni talán tőle magyarázatot.

na vége is mára, mert olyan hülyeségeket tudok néha összeprodukálni, hogy magam is belebotránkozok abba. így visszanézve olyan kusza, zavart az egész blog. félbehagyva benne sok elkezdett gondolatmenet. mintha köntörfalazgatnék és egy témát járnék körül, ami pedig: az elárvultságom. sületlenség az egész. félek egészen meggyónni rajta keresztül sokminden bensőséges "dolgot". lehet talán, mert ez túl nyilvános..meg mit tudom én igazán.. nehéz egészen magamat adni. páó inkább.