én is lehetek kibukva. tegnap kissé betelllt a pohár na. persze mármost higgadt vagyok és kutyabajom. kölcsönöztem ki könyvikéket. nem volt semmi rendhagyó ma azt leszámítva. ja és van kólám. hurrá. irénkével bóklászgattunk is kicsit, de nem voltunk túl sokáig el. zsong a fejem kissé... és nem vagyok meghibbanva. kicsit bárgyú igen, mert még mindig nem hasznosultam. leamortizálom magam csak ahelyett, hogy jobban igyekeznék a jövőmért. tanárokat szeretnék, akik jóadag eltökéltségük rámruháznák és akkor nem poshadnék idehaza se legalább annyit. már csak jelentkezők híján szűkölködök. persze lehet illetlenség volna másra ráterhelni magam.. legalább azért van bennem mégis némi elszántság. magamat is mondjuk befoghatnám tanárnak és akkor nem traktálnék mást, de lehet a mortikát majd szaván fogom már csak azért is. rendike a gyerkőc.

már odáig fajultam, hogy rászoktam a csöpögős sorozatokra. azonban ne várják tőlem, hogy romantikázzak. nem az én műfajom, különben sincs rá ambícióm. uncsizni meg bezzeg ki van az eszem tudom.. jó volna felülkerekedni a traumásságomon végre már és legyűrni a pánikságot, s nem berezelni mindig meg nyugtalankodni. nem jó a fusztráltság. nem vagyok lelki válságban már különben sem. rosszabb, ha bemesélem. ó..ezek a mindennapok..olyan sivárak, szürkék. semmi színük. zagyválkodtat egyhangúságuk; megkárosít s megmérgezi napjaim tömkelegét is. olyan megkeseredettnek érzem magam.. mindegy. majd elmúlik, ha kicsit helyrerázódok.

ezt a blogolást kezdem nem szeretni, mert nincs igazán belevalóm. azt sem tudom miről kotnyeleskedjek. nekem nincs kedvem forszírozni az élet kutyultságát meg filozófia magaslatokba szárnyalni se, ahhoz nem vagyok eléggé rendbeszedett. majd lehet egy más alkalomkor esetleg..

na mék chat-re és ott flancoskodok aztán meg könyvezek, ha már kivettem egyet kettőt.